„Tavaly júniusban, amikor a Spartacus FC meghívására Nyíregyházán jártam, meglátogattam az akadémiát is. Jó benyomást keltett bennem a környezet, a város, a polgármester és a fiatal tehetségek egyaránt. A fekvése is kitűnő a városnak, hiszen közel van Ukrajna, Szlovákia és Románia határaihoz, az autósztrádán Budapest is gyorsan elérhető. Ezek nagyon fontos tényezők. Nemzetközileg nívós akadémia létrehozását tervezzük, ha megegyezünk a feltételekben, a legtehetségesebb fiatalok európai és brazíliai topcsapatokhoz kerülhetnének.
A cél megvalósításához több híres brazíliai sztárt és szakembert is bevonnánk a projektbe” – írja Edu a közleményében, amelyet több szerkesztőségbe is eljuttatott. Kitérve arra is – némi malíciával –, hogy amikor az ő szándéka kitudódott, hirtelen a helyi Spartacus FC is bejelentkezett lehetséges vevőként.
Edu érdeklődését az MTI megkeresésére Kósa Árpád, az akadémiát működtető Nyíregyházi Sportcentrum Nonprofit Kft. ügyvezetője is megerősítette. Kiemelte, hogy egy esetleges adásvételt hosszas folyamat kell hogy megelőzzön, ugyanis fel kell értékelni a szakágat, ezt követően pedig a tulajdonosnak – azaz a városnak – kell döntenie arról, hogy értékesíti-e az akadémiát.
Ez nem akadékoskodás, miként első olvasatra tűnhet, az önkormányzati tulajdon – aminek a Bozsik Akadémia is minősül – értékesítésének szigorú szabályai vannak. A városnak alaposan meg kell fontolnia, mi az az ajánlat, amelyen már érdemes elgondolkozni – és legalább ilyen érdekes kérdés, hogy Edu mit adhat és kaphat, ha megvalósul az üzlet.
Noha a brazil sztár a sikeres utánpótlás-nevelés örök szimbóluma – minden idők legfiatalabb labdarúgójaként csupán 16 évesen volt kerettag világbajnokságon, az 1966-os angliai tornán –, továbbá üzletemberként több akadémiában van érdekeltsége, az a gyanúnk, nem csupán Nyíregyháza remek földrajzi adottságai mozgatták meg a fantáziáját, hanem a magyar labdarúgó-utánpótlás finanszírozásában rejlő egyedi lehetőségek.
Brazíliában, sőt tágabban Dél-Amerikában nyilván kiváló helyismerettel bír, azt sem mernénk kijelenteni, hogy elapadóban van a tengerentúlon a tehetségek forrása, mi más irányíthatta a figyelmét Magyarországra, ezen belül Nyíregyházára, mint a sporttámogatásra felhasználható taorendszer.
Másfelől persze a magyar akadémiák – tisztelet a kivételnek – nem ontják a tehetségeket, így nem ördögtől való gondolat, hogy Edu legyen az ász a magyar kártyában. Reméljük, hogy nemcsak keverni, hanem osztani is akar.