Az F csoport állására és hetedik fordulójának párosítására pillantva szükségtelen a kelleténél jobban hangsúlyozni az összecsapás jelentőségét. A mezőny kettészakadt, Finnország és Görögország a három évtizedes magyar hagyomány szerint már a következő esemény, a 2018-as világbajnokság selejtezőire való felkészülés jegyében kísérletezhet a hátralévő fellépésein, de a Feröer-szigeteket is csak különös természeti jelenség sodorhatja a francia partokra. Az első három helyezett közül – a jelenlegi sorrendben Románia, Észak-Írország és Magyarország – bármelyik kettő befuthat a továbbjutást érő első két helyre, nem feledve, hogy a harmadik helyezés is valószínűleg pótselejtezőt ér (ettől a lehetőségtől a kilenc közül csak a leggyengébb harmadik esik el).
Pusztán matematikai megközelítésből a magyar válogatottnak ma este a döntetlen sem rossz eredmény – még ha a szurkolók erről hallani sem akarnak. Bernd Storck, válogatottunk debütáló német szövetségi kapitánya olyannyira tisztában van ezzel, hogy tegnap a kérdésünkre – elégedett lenne-e a döntetlennel? – a kért tömörséggel így felelt: „Persze!„ Ez nyilván meghatározza a taktikát, miként a Dárdai-örökség is: a még Pintér Attila irányításával az észak-írektől elszenvedett vereséget követő öt mérkőzésen éppen a türelem és a szervezettség volt a magyar csapat két legfőbb erénye. Ennek köszönhettük mindenekelőtt a finnek elleni oda-vissza sikert, továbbá azt is, hogy a görögök ellen idehaza nem rohantunk a vesztünkbe.
Királlyal, de Juhász nélkül?
Juhász Roland és Elek Ákos sérüléssel bajlódik. Különösen előbbi hiánya lenne mély érvágás. A magyarok szövetségi kapitánya, Bernd Storck azt mondta, csak a csütörtök esti edzés után derül ki, számíthat-e a két játékosra. Nos, Juhász, aki szerdán még önállóan gyakorolt, tegnap együtt edzett a többiekkel. Láthatóan kímélte magát, de azt sem mondanánk, hogy rosszul mozgott. Az összeállításról a német szakember annyit árult el, a kapuban nincs oka a változtatásra, azaz Király Gábor kezd. „Tisztelem a véleményét” – ezt már Anghel Iordanescu, a román szakvezető jegyezte meg arra a felvetésre, mit szól ahhoz, hogy Storck elégedett lenne a döntetlennel. Később a várható eredményt firtató kérdésre a „bármi megtörténhet” elmés választ adta. A „Tábornok” kicsit kesergett azon, hogy a román klubcsapatok kiestek az európai kupákból, s a játékosai formájával sem elégedett maradéktalanul, de összességében bizakodó.
A románok ellen Bukarestben ennél többre volt szükség a pontszerzéshez: szív és elszántság, aminek – nem is kérdéses – Dárdai volt az elsődleges forrása. Bernd Storckot még nem ismerjük eléggé. Szakmai igazgatóként, U20-as vezetőedzőként felkészültséget, precizitást, keménységet és egyenességet sugallt. Ezen erényeit miért ne őrizné meg; biztosan nem kezd álságos hangulatkeltésbe, ami azonban hiányosságként is jelentkezhet a lelki ráhangolásban. Ha valóban az elődje útját járja, a kezdő tizenegy már-már magától adódik. Ám akad nehezítő körülmény bőségesen. Gera az eltiltását tölti, Tőzsér és Stieber ebben az idényben még nem játszott tétmeccset (előbbi még felkészülésit sem, ha csak nem az elmúlt napokban Telkiben), Elek is peremember a kínai Csangcsun Jatajban. A felsoroltakban az is közös továbbá, hogy mindannyian középpályások. Rajtuk kívül ezen a poszton Bódi Ádám és két U21-es védenc, Kalmár Zsolt és Nagy Ádám jön számításba. Nem könnyű a választás. Kész szerencse, hogy a védelem és a csatársor szinte magától összeáll (Fiola, Juhász, Lang vagy Guzmics, Kádár vagy Leandro, illetve Lovrencsics, Nikolics, Dzsudzsák); a kapuban pedig Király mellőzésére nincs ok.
Egyesével összehasonlítva a játékosokat, a románok biztosan erősebbek, sajnos csapatként is, a világranglistán a hetedik helyük tekintélyt parancsoló (mi a harminchetedikek vagyunk). Ennek dacára nem mennek, nem mehetnek biztosra. Kerülik a hangzatos kijelentéseket, a játékosaik tárgyilagosak, s minden fronton igyekeznek erősíteni, a küldöttségüket például elkísérte Budapestre az 1984-es Eb-re kijutott válogatott és ismertebb dicsőségeként az 1986-as BEK-döntő hőse, Helmuth Duckadam.
A mérkőzést nem csak idehaza, Erdélyben és Romániában övezi megkülönböztetett figyelem. S emiatt van okunk aggódni. Az európai szövetség, az UEFA nem titkolja, hogy kiemelten kezeli a találkozót, s jelen lesznek a Groupama Arénában a FARE rasszizmus elleni nemzetközi szervezetet titkos „ügynökei” is, akik szívfájdalom nélkül járnák ki ismét az MLSZ megbüntetését. (A magyar–izraeli találkozó után az ő jelentésükre alapozva rendelt el a FIFA zárt kapukat a legutóbbi magyar–román meccsen.)
Arról már nem is szólva, Magyarországra e napokban különben is árgus tekintetek tapadnak. Képzelt idegengyűlöletünkre csak ráerősíthet bármilyen túlkapás, ami a magyar–román mérkőzést kísérheti, s általában kíséri is. A békés döntetlen futballban csak kivételes esetekben válik a küzdő felek dicsőségére. Mi most örömmel elfogadnánk eme kimenetet. Persze azzal a záradékkal, hogy hétfőn Belfastból elhozzuk a három pontot.