– Pályára lép a hét végén?
– Nem vagyok eltiltva, nem áll szándékomban a lelátón ülni. Képtelen vagyok a meccseket egy álló helyben végignézni, ezért még az is elképzelhető, hogy ha elragad a hév, akkor fél lábbal belépek a játékterületre.
– Természetesen az is érdekes, hogyan zárta la magában a fegyelmi eljárást, de az iménti kérdésemmel arra utaltam, játszik-e a vasárnapi jótékonysági teremtornán?
– Nincs olyan állapotban a térdem, hogy vállalhatnám a játékot. Különben is azt gondolom, hogy ez az esemény nem rólam szól, hanem az áldozatokról és a korábbi labdarúgókról, akik örömmel jönnek össze és fociznak egy jót. A hasonló eseményeket magam is kedvelem odahaza.
– A helyszíni beszámolók szerint a valenciai edzőtáborban azért a lábteniszre vállalkozott.
– Lábteniszben nem kell futni. Szeretek játszani, és ha a jelenlétemmel emeltem a hangulatot, akkor megérte kockáztatni a renomémat.
– És akkor a kellemetlenebb témáról. Ha tavasszal úgy érzi, hogy a bírók az ítéleteikkel a csapatát sújtják, szóvá teszi, vagy inkább lenyeli a békát?
– Ügyelni fogok a fogalmazásra, de nem tudok és nem is akarok kibújni a bőrömből. Tegyük fel, akad egy mérkőzést befolyásoló tévedés, amit észlelnek a játékosok, és látnak a nézők is. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy szó nélkül elmenjek az eset mellett, mert azok előtt válnék hiteltelenné, akik nekem a futballban a legfontosabbak.
– Többször beszélt arról, hogy mi okozta a Ferencváros őszi visszaesését: az Európa-bajnokság után fáradtan tértek vissza a válogatott játékosok, és a bírók többször tévedtek a csapat kárára. Gondolkozott azon, mi az ön személyes felelőssége? Mit csinálna másképp?
– Természetesen, ahogy a játékosok, úgy az edzők is mindig képesek jobb és jobb teljesítményre. A játékrendszerünk a dinamikára épül, de egyrészt nem volt kellően friss a csapat, másrészt hiányoztak az igazán gyors futballistáink. Lamah elment nyáron, Varga Roland sérült volt, Ramírez pedig sokat el volt tiltva, hiányzott a sebesség a játékunkból. Volt két olyan meccsünk, amit máig nem tudok megemészteni. A Vasast és a Mezőkövesdet egyaránt gólokkal kellett volna legyőznünk, ehelyett ezen a két találkozón csupán egy pontot szereztünk.
– Dicsérte az új játékosokat, mondván: velük érezhetően erősödött a Ferencváros. Játékminőségben vagy inkább a javuló csapatszellemnek köszönhetően?
– Az edzőtábor nagyon hasznos volt, mert hosszú napokat töltöttünk együtt, így az újonnan érkezőkkel is könnyebben összecsiszolódtunk. A jó csapatszellem mégsem abból következik, hogy együtt reggelizünk és jókat beszélgetünk, hanem abból, hogy a pályán küzdünk egymásért, olyan szituációkban is, amikor az a megszabott taktikán felül többletmunkával jár.
– Ezzel azt akarja mondani, hogy voltak olyan játékosok, akik ősszel az egyéni érdekeiket a csapaté elé helyezték?
– Egyesek többet vállaltak, mások viszont kevesebbet, ami azért is fájt, mert az elmúlt három évben mindig azt próbáltam meg átadni a játékosoknak, hogy csak akkor lehetnek sikeresek, ha egy irányba húznak, egymásért küzdenek.
– A Honvéd elleni, holnapi mérkőzés jelentősége mint szezonnyitó túlmutat a Magyar Kupa nyolcaddöntőjén?
– Mindenképpen. Az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztunk, nagyon fontos, hogy azt lássuk, megérte. Nyerni akarunk.
– Képesnek tartja a csapatát a címvédésre a bajnokságban?
– Különösen novemberben és decemberben gyengén futballoztunk, egyetlen pozitívum, hogy csupán négy pont a hátrányunk. Ha alázatosan készülünk, akkor ezt ledolgozhatjuk, és megszerezhetjük a klub harmincadik aranyérmét.