A szabadkai születésű Radulovics a Dunaferr és a magyar válogatott többszörösen megkoronázott gólkirálynője lett. 1999-ben az újvárosiakkal Bajnokok Ligáját nyert, 2000-ben olimpiai, 2003-ban vb-ezüstérmet szerzett, utóbbi alkalommal 97 gólt vágott, ez valószínűleg örökös rekord. Pályafutása lehetne a szupersztár légiós szokásos „jött, látott, győzött, ment” története, csakhogy ő maradt. És a másfél-két évtizeddel ezelőtt már-már egészségtelenül sok pénzből gazdálkodó szakosztály legsanyarúbb időszakában szállt be megmentőként, pályán és pályán kívül egyaránt. Súlyos vállsérülés, két év kihagyás, bejelentett visszavonulás után, 2009 szeptemberében ismét játékra jelentkezett, most pedig szakmai vezetőként az orosz Asztrahán elleni EHF-kupa-negyeddöntőre készül, az újvárosiak színmagyar keretével együtt. Ami alapelv, és ehhez a hajdan 70-szeres jugoszláv válogatott is ragaszkodik. „Kizárólag magyar játékosunk van, ebből tud építkezni a válogatott és a magyar kézilabda is. Csak azért nem hozunk külföldit, hogy a magyar elől vegye el a lehetőséget. Az első vagy a második helyre úgysem tudunk odakerülni, annyi pénzünk nincs, nem is lesz, hogy a Győrt vagy a Fradit megelőzzük. Azért viszont nem fogunk kétszer ennyit költeni, hogy biztosan harmadikok legyünk, inkább megküzdünk a dobogós helyért” – fogalmazta meg határozottan „Boki”. Amikor felvetettük neki, nem tartja-e pikánsnak, hogy éppen ő gondolkodik így, kikezdhetetlen feleletet adott: „Tudom, én is légiósból lettem magyar válogatott, de éppen ez a lényeg, hogy az akartam lenni, remélem, tudtam is segíteni a csapatnak. Itt, Magyarországon terveztem a jövőmet, és most is itt vagyok, Dunaújvárosban.”
Immár a közvélekedés szerint is honfitársunkként, nem mellékesen Dunaújváros díszpolgáraként. Ahhoz, hogy Zdravko Zovko, a tavaly ősszel kinevezett edző valamikor kiérdemelje ugyanezt a címet, valószínűleg még egy EHF-kupa-diadal is kevés lenne, de kezdetnek az elődöntőbe kerülés is megtenné. Logikus kérdés, a színmagyar csapathoz miért kell külföldi tréner, de Radulovics szerint ez az ellentmondás is látszólagos: „Szeretem, ahogyan Zovko dolgozik, és az is nagyon fontos, hogy sokáig sikeresen edzősködött Veszprémben, ismeri a kézilabdánkat, a stílusunkat, beszél magyarul.”
Neki és csapatának ma és vasárnap az Asztrahán ellen minden tudására szükség lesz, még úgy is, hogy a vendégek feladták pályaválasztói jogukat. Nem azért, mert kevés a pénzük, hanem azért, mert túlteng az önbizalmuk. Radulovics szerint nem ok nélkül, de a cél természetesen nem a tisztes helytállás: „Szerintem erősebbek nálunk az oroszok, biztosan ők is így gondolják, ezért egyeztek bele, hogy mind a két mérkőzést Dunaújvárosban játsszuk. Nekünk viszont ez komoly lehetőség, mert két hazai meccsel hogyan gondolhatnánk azt, hogy lemondunk a továbbjutásról? Dehogyis mondunk le róla!”