A világbajnokságok állandó helyszínét, a londoni Alexander Palace-t vasárnap este azért töltötték meg a szurkolók, hogy még egyszer, utoljára együtt ünnepeljenek a darts történetének legnagyobb egyéniségével. A tévéképernyők előtt pedig milliók ültek felcsigázottan. Phil Taylor már egy esztendeje bejelentette, 2017 lesz az utolsó idénye, köszöni, elég volt, 57 évesen befejezi a versenyzést, a jövőben már csak bemutatókon vesz részt.
Ám búcsúképpen még nekidurálta magát. Szépen menetelt előre, s miután a kétszeres világbajnok Gary Andersont és a torna – Rob Cross mellett másik – felfedezettjét, Jamie Lewist is kiverve bejutott a fináléba, még jobban felerősödtek a hangok: a háttérben minden úgy rendeztetett el, hogy világbajnokként lépjen le a színről.
Ezek szerint csak Rob Crossnak felejtettek el szólni.
A 27 éves játékos – aki akkor született, amikor a nagy előd első vb-címét szerezte, s aki két éve még villanyszerelőként kereste a kenyerét – játszi könnyedséggel múlta felül a nagy öreget. 6-1-nél talán már ő is megsajnálta a legendát, mert az addigiakhoz képest látványosan gyenge dobásokkal átengedett neki egy szettet, de aztán újra rákapcsolt, s 7-2-re győzött.
Hogy aztán szabadkozzon, szinte elnézést kérjen az elődjétől, amiért elrontotta az ünnepet. Ám Taylor sem játszotta a sértett primadonnát, boldogan beszélt a pályafutásáról és a búcsú napjáról: „Fantasztikus karrierem volt. Harminc évig ez volt az életem, itt az idő, hogy az unokáimmal foglalkozzam. Mindent megpróbáltam, sikerült eljutnom a fináléig, ám Rob jobb volt nálam. Olyan játékos, amilyen jómagam voltam huszonöt évvel ezelőtt. Ám így is boldog vagyok.” „Ez az első trófeám. Ez a nap, ez a döntő mégis Philről szól, aki fenomenális játékos” – viszonozta a dicséretet a legcsekélyebb megjátszás nélkül az ifjú világbajnok.
Olyan őszinte, nagy pillanatoknak lehettünk tanúi – felejthetetlen mérkőzések, csaták –, mint némi túlzással egy Federer–Nadal szereposztású Grand Slam-torna döntője után.
S ha már ilyen bátor hasonlatra ragadtatjuk magunkat, arra a kérdésre is illene választ adni: sport-e a darts, vagy csupán játék? 400 ezer fontos (140 millió forintos) fődíjat nem fizetnek olyan produkcióért, amit bárki képes a győztes után csinálni. A darts – még – nem olimpiai sportág. (Már csak azért sem, mert az alkoholfogyasztás a hagyományokra való tekintettel nem tilos, igaz, komoly játékos aligha engedheti meg magának, hogy a vb-finálé előtt legurítson két korsó sört.) Ám Phil Taylornak hála, már több, mint kocsmai játék. S a népszerűsége meredeken ível egyre feljebb. Ha tetszik, ha nem.