Hosszú Katinka elegáns nadrágkosztümben, kinyomtatott nyilatkozattal, ránézésre kevésbé Iron, mint inkább Business Ladyként állt a mikrofonok elé, hogy kezdésnek bevallja, valóban furcsának tűnhet két nappal az elutazás előtt kevésbé az olimpiáról beszélni. „Tudom, hogy mindenki számolgat, hány aranyat, hány érmet nyerek, mi lesz a váltóval, ami nyomasztó is lehetne, de egy sportolónak együtt kell élnie ezzel. Továbbra sem ígérek érmeket, de azt igen, hogy mindent kiadok magamból, megteszem, ami tőlem telik. Rió után is komoly értékeket szeretnék képviselni, s mivel edzőmmel s egyben férjemmel, Shane-nel rájöttünk, túl nagyban gondolkodunk, s ha valamit igazán akarunk, magunknak kell megcsinálni, így most bejelentem, hogy szeptember elsejétől megalapítjuk az Iron Aquatics úszóklubot. Ez nem jelenti azt, hogy vége lesz a pályafutásomnak, indulnék a 2020-as, sőt, akár a 2024-es játékokon. Ha már ilyen jó edzőm van… Shane tervei, úszóprogramja szerint működik majd a klub, ami nálam is bevált, a szakmai munkára viszont nem leszünk elegek, ezért Darren Wardot kértük fel segítségül.”
A kanadai szakember egyenesen Rióból jelentkezett be, ahol tanítványaival készül, hogy közölje, mennyire örül a magyarországi lehetőségnek, Shane Tusup pedig hosszabban is ecsetelte célját: „Szeretném, ha a gyerekek nálunk az úszást használják arra, hogy kiteljesedhessenek nemcsak a sportban, de az élet többi területén is.”
Mi, újságírók azért maradtunk a sportnál, vagyis Hosszúnál, aki készségesen válaszolgatott a kérdésekre. Kiderült, hogy szeptembertől már az Iron Aquatics tagja lesz, tehát szakít a Vasassal, de az új klub működési helyéről, költségvetéséről egyelőre további részletekkel nem tudott szolgálni azon kívül, hogy bejegyezték. Érdeklődésünkre, hogy akkor miért épp most rukkolt elő a hírrel, így felelt: „Szeptemberben van az átigazolási időszak, s már akkor teljes gőzzel szeretnénk elindulni.” Az olimpián hat számban – 200 és 400 m vegyes, 100 és 200 m hát, 200 m pillangó, 4×200 m gyorsváltó – szerepel majd, s a felkészülése hajrájáról, illetve esélyeiről így beszélt: „Ez már pihenősebb időszak, ami napi két, összesen 4-5 óra edzést jelent. Úgy gondolom, nem is kezdhettünk volna jobban az olimpiai előtti utolsó évet, a kazanyi 200 vegyes világcsúcsánál két másodperccel mindenki előtt végeztem, s ezt azóta senki sem közelített meg, rajtam kívül.” Kérdésünkre, hogy ezek után miért nem akar semmit sem ígérni, így válaszolt: „Mert ez sport! Csalódott csak akkor lennék, ha túlgörcsölném a versenyt, s nem tudnám magamból kiadni, ami bennem van.”
Hozzátette, nem tart az olimpiát körüllengő problémáktól, szerinte néhányat alaposan felfújtak, s nagyon várja, hogy megismerkedhessen a körülményekkel. Az úszószövetséggel való jelenlegi kapcsolatáról szólva (korábban kemény csata zajlott közöttük) szűkszavúan annyit mondott, minden feltétel adott volt, s minden munkát el tudtak végezni, amit akartak. Mint a magyar küldöttség egyik fő esélyese, érzi a felelősséget: „Nagy teher, de remélem, tudom majd vinni a csapatot a hátamon. Az egész családom ott lesz Rióban, ilyen még nem volt. Nekem csak gyorsan kell úsznom…”