Amikor bő két éve Bernie Ecclestone elérte, hogy megszüntették ellene az eljárást a Gribkowsky-ügyben (a bankár állítása szerint 44 millió dollárt kapott tőle, hogy a Formula–1 részvényeinek 2006-os értékesítésekor a CVC-t helyzetbe hozza), kijelentette: „Az egyetlen módja, hogy befejeződjön a munkám a Formula–1 élén – hacsak valakinek nem lesz akkora hatalma, hogy véget vessen neki –, ha koporsóban visznek el. De jobban teszik, ha ellenőrzik, hogy rendesen leszögelték-e a fedelét!”
Nos, Ecclestone 86 évesen is jól tartja magát, ám bekövetkezett az, amit hatodik érzékével megsejtett, és tavaly novemberben borítékolhatóvá vált a Liberty Media színre lépésével.
Az addigi tulajdonos helyére lépő amerikai médiaóriás az év végén még meghagyta a vezérigazgatói pozícióban, ám a Formula–1 mindenható urából ekkor már csak alkalmazott lett, most pedig végleg megváltak tőle. Az irányítást az elnök Chasey Carey veszi át az F1-be a cég sportért felelős ügyvezető igazgatójaként visszatérő Ross Brawnnal, illetve a marketingért felelős ügyvezető az ESPN sportcsatorna korábbi első embere, Sean Bratches lesz.
A felállás az új idők szellemét tükrözi, amelynek Ecclestone már nem tudott, és 86 évesen nem is akart megfelelni.
Az ipswichi halász fia maga is belekóstolt az autóversenyzésbe, de hamar rájött, hogy nem ez az ő pályája, az üzleti életben viheti sokra. A 70-es években a Brabham csapat tulajdonosaként ráérzett a televíziós közvetítésekben rejlő lehetőségekre, és a jogokkal ügyesen sáfárkodva ő tette azzá a Formula–1-et, ami ma: globális üzleti vállalkozássá, amely a futamokon százmilliókat vonz a képernyők elé.
Ám ez manapság az internet és a közösségi média világában már kevés. Nem sikerült meghódítani az amerikai piacot, idén pedig elmarad a Német Nagydíj, mert veszteséges lenne. Rossz üzenetük van az állandó, sokszor nem kellőképpen átgondolt szabálymódosításoknak is.
Mint a 70-es években felhúzott panelházakon, Bernie Ecclestone felépítményén is előjöttek a repedések, és a vakoláshoz már új mester kell.