Elsötétül a kávézó, amikor a székelyudvarhelyi férfikézilabda-csapat beállósa megjelenik az ajtóban. Szász András meglehetősen későn, 15 évesen kezdett kézilabdázni, és termetének megfelelően hamar beállóst faragtak belőle. Az 1994-es születésű játékos ideális testfelépítésű: két centi híján két méter magas, és testsúlyára sem lehet panasz: 110 kilót nyom.
A beállós ifjúsági játékosként csak országos elődöntőig jutott a székelyudvarhelyi csapattal, ő idejében nagyon erős volt a mezőny, a kisvárosok – például Sepsiszentgyörgy vagy Segesvár – nagy súlyt fektettek az utánpótlásképzésre, ami sajnos ma már nem igazán mondható el. „Nagyon sajnálom, hogy még nem voltam elég nagy a csapatba való kerüléshez, amikor Udvarhely aranyérmet nyert a nagyifjúságiaknál, később viszont két bronzról azért maradtam le, mert 17 évesen már felkerültem a felnőtt csapathoz.”
Tehetségére Bukarestben is hamar felfigyeltek, mindössze egy éve kézilabdázott, amikor 16 évesen behívót kapott a román ifiválogatottba: óriási szerepe volt abban, hogy a felnőtt szinten vergődő piros-sárga-kékek ifi gárdái két világbajnokságra és egy Európa-bajnokságra is kijutottak. Az SZKC-nál nehezebb volt a csapatba kerülni, de egyre több játéklehetőséget kapott edzőjétől. „El lehet képzelni, milyen volt a felnőttek közé csöppenni: a posztomon egy román játékos mellett két válogatott, Tálas Huba, valamint a macedón Sztojancse Sztojlov játszott, utóbbi idén a Vardar Szkopjéval megnyerte a BL-t. Minden alkalmat megragadtam, hogy tanuljak tőlük” – idézi fel a kezdeteket.
Úgy tűnik, sikerült „ellesni a szakmát”, hiszen tavaly novemberben már nem Tálast, hanem Szászt hívták be az SZKC-tól a román felnőtt válogatottba, amelyben a Fehéroroszország elleni Eb-selejtezőn be is mutatkozott, majd játszott a lengyelek elleni – szintén román győzelemmel végződött – mérkőzésen is. „A válogatottnál sem könnyű, nagy harc folyik a bukarestiekkel a csapatba való kerülésért, de végül is erre számítottam, állok elébe” – mondja nevetve.
Románia a továbbjutás szempontjából sorsdöntő mérkőzésen fogadja a napokban Fehéroroszországot, s Szász azt mondja, „érdekes lenne”, ha a román válogatott úgy jutna ki 22 év után egy világversenyre, hogy három SZKC-s erősíti. Rajta kívül ugyanis a válogatott stabil tagja Chike Osita Onyejekwe, aki neve és szoláriumbarnasága ellenére hátszegi (Hunyad megye) román, valamint Andrei Mihalcea jobbszélső – utóbbi Vajdahunyadon született, de tizenhárom éve Udvarhelyen él, magyarul beszél, magyar felesége van, a szurkolók pedig egyszerűen csak Andriskának becézik.
A sorsdöntő bukaresti meccs után Szász Bukarestben is marad: mint elárulta, aláírt a CSM-hez, amely – a női együtteshez hasonlóan – nagy babérokra tör országos és európai szinten egyaránt. „Nehéz döntés volt, de úgy gondoltam, segíti a fejlődésemet, jobban szem előtt leszek Bukarestben. Mindenesetre, biztos, ami biztos alapon csak egy évre köteleztem el magam, meglátjuk, mit hoz a jövő.” Szász azt mondja, kelet helyett szívesebben vette volna nyugat felé az irányt, de szerinte egy szintet még lépnie kell ahhoz, hogy beverekedhesse magát például a Szegedbe. „Bánhidi Bence ellen sokat játszottam ifiként, kiváló beállós, akivel viszont szívesen harcolnék a csapatba és – miért ne? – a magyar válogatottba kerülésért” – teszi hozzá nevetve.
Szülővárosától, Székelyudvarhelytől nem mond végleg búcsút, s reméli, hogy az anyaországi támogatással megvalósuló akadémiai rendszernek köszönhetően egyre többen kezdenek el kézilabdázni Székelyföldön. „Jelenleg is rengeteg, közel háromszáz gyerek, köztük a 16 éves öcsém kézilabdázik az SZKC-nál, többen közülük tagjai a román korcsoportos válogatottaknak. Az alapok adottak, s ha a támogatás is megfelelő lesz, rövid időn belül nagyon jó, helyi fiatalokból álló csapata lehet Udvarhelynek. Kérdés, beférek-e majd abba a gárdába?” – viccelődik újfent Szász.
Pascual törvénye
A Barcelonát 2009 óta irányító Xavi Pascual tavaly nyáron vette át a román válogatott irányítását. A 49 éves edző már korábban, az SZKC egyik barcelonai edzőtábora során felfigyelhetett Szászra, akiben töretlenül bízik. „Szász András néhány éven belül a legjobb romániai beállós lehet, ennek egyedüli akadálya saját maga. Kiváló adottságai vannak, de meg kell mutassa, hogy igenis a legjobb akar lenni. Akarni viszont nem elég, áldozatot is kell érte hozni. Bizonyos értelemben fejben dől el a jövője, de ha mentálisan jól kezeli a helyzetet, biztos vagyok benne, hogy sikeres, neves játékos lesz belőle” – nyilatkozta a Magyar Időknek Xavi Pascual.