A 2014-ben alakult székely labdarúgó-válogatott megfordult már egy világbajnokságon, valamint két Eb-n – nemrégiben Észak-Cipruson szerepelt Jakab Zoltán technikai igazgató csapata –, és mivel legutóbb bronzérmet szerzett, kivívta a jogot, hogy részt vegyen a 2018-as vb-n.
A válogatott történetének kezdete azonban cseppet sem volt ilyen rózsaszín: Jakab Zoltán többnyire a negyedik, ötödik osztályból verbuvált játékosokat, hiszen egyrészt nehéz volt a programot összeegyeztetni a magasabb osztályban szereplő játékosokéval, másrészt sokan szkeptikusan tették fel a kérdést: Székelyföld foci-Eb-n?
Pedig a dolog a kezdetek óta komoly volt: néhány lelkes sportbarát 2013-ban Svédországban megalapította a CONIFA-t, vagyis a FIFA-n kívüli válogatottakat tömörítő sportszervezetet. A CONIFA-nak olyan nemzetek, kisebbségek, a világ által el nem ismert államok a tagjai, amelyeknek esélyük sincs a FIFA tagjává válni.
A szervezetnek három év alatt 36 tagja lett, és a futball adta örömön túl egy-egy Eb vagy vb egymás megismeréséhez, a kapcsolatok javításához is hozzájárul. A román sajtó egyébként korrektül számolt be a székelyek szerepléséről, a tekintélyes Gazeta Sporturilor például öles betűkkel hirdette szalagcímében: Székelyföld bronzérmes. Ez azért is jelent némi áttörést, mert a román média többnyire nem létezőnek nevezi a többségében magyarok által lakott területet, és azonnal enklávéra való törekvéssel vádolja meg azt, aki le meri írni a földrajzi régió nevét…
De kanyarodjunk vissza Észak-Ciprusra, pontosabban az Észak-ciprusi Török Köztársaságba, ahol a székelyek Famagustában és Kiréniában szerepeltek. A 43 évesen is aktív labdarúgó, Ilyés Róbert játékos-edző által irányított székelyek az első csoportmeccsen Felvidéktől 1-0-s vereséget szenvedtek. A román első osztályban 365 mérkőzésen 71 gólt szerző Ilyésnek nemcsak egy csúnya homloksérülés miatt fájt a feje a következő, Padánia elleni meccs (1-1) után, hanem azért is, mert a továbbjutáshoz kétgólos győzelem kellett a Man-sziget ellen. S a britek elleni 4-2-es győzelem a székelyek elődöntőbe jutását jelentette.
Az új gyirmóti edző, Molnár László által irányított Felvidék két szoros vereséget szenvedett, így nem jutott tovább csoportjából, és a Csank János által edzett Kárpátalja is hajszállal maradt le a továbbjutásról.
Az elődöntőben 1500 néző előtt a házigazda Észak-Ciprus 2-1-re verte Székelyföldet, amely a bronzért csatázhatott Abháziával. S hiába szerzett vezetést már a 4. percben az előző évi világbajnok, a székelyek fordítottak és 3-1-re nyertek. A döntőben Padánia tizenegyesekkel legyőzte a házigazdát, így megvédte az Eb-címét. Kárpátalja ötödik, Felvidék hetedik lett.
„Rövid volt az idő, de hosszú az út az első fellépésünktől, az ákosfalvi falunapoktól a ciprusi ötcsillagos körülményekig, az Eb-bronzig” – nosztalgiázott Jakab Zoltán. Székelyföld első szövetségi kapitánya, jelenlegi technikai igazgatója azt mondta, a csapat eddig lejátszott 18 találkozóján 59 játékos kapott lehetőséget, Észak-Ciprusra sikerült a harmadosztályban szereplő csíkszeredai játékosokat is elhívni, és ez meg is látszott az eredményen. „Ennél erősebb felállásban is tudnánk játszani, bár az első osztályú sepsiszentgyörgyi játékosokkal vagy egy László Csaba, Bölöni László kaliberű edzővel már jóval nehezebb összeegyeztetni a csapat programját. Ám kis szerencsével így is csúcsra érhettünk volna Cipruson” – vélekedik Jakab.
A szakmai igazgató gyenge NB I-es, erős NB II-es-nek nevezte a torna színvonalát, mint mondta, kiváló pályákon kiváló mérkőzéseket játszottak a részt vevő játékosok, akiknek egyfajta kiugrási lehetőség is volt az Eb, hiszen számtalan játékosügynök jegyzetelt a lelátókon. „A tengerparti luxuskörülmények is egyfajta fizetséget jelentettek azoknak, akik szívvel-lélekkel a kezdetektől a csapat mellett voltak, remélem, ettől az újak is kedvet kapnak” – mondta viccelődve Jakab, de komolyra fordítva a szót, rögvest hozzátette: sajnos Székelyföld fociválogatottját kevesen tartják támogatásra érdemesnek.
Erről beszélt Wenczel Kristóf is: a székelyföldi válogatott megalakításának ötlete a magyarországi sportjogász nevéhez fűződik. Wenczel magyarországi sportegyesületként működteti a válogatottat, ő a csapat menedzsere és nem mellékesen a CONIFA alelnöke is. „Göröngyös utat jártunk be Ciprusig, szkepticizmusba, értetlenségbe ütköztünk folyamatosan, sem a klubok, sem az önkormányzatok hozzáállása nem volt a legmegfelelőbb.
Emlékszem, az első rend felszerelést a Rákóczi Szövetségtől kaptuk” – meséli Wenczel, aki az évek során összehozta azt is, hogy Székelyföld barátságos mérkőzéseket játsszon az akkori magyar bajnok Debrecennel, majd Felvidékkel, Kárpátaljával. „Az Eb-re a BBC-től az al-Dzsazíráig rengeteg médiaorgánum felfigyelt, a magyar média ingerküszöbét viszont kevésbé érte el az esemény, de biztos vagyok benne, hogy idővel ez is változik” – reméli Wenczel.
Életre szóló élmény
A 12-szeres magyar válogatott, a marosvásárhelyi születésű Csizmadia Csaba maga jelentkezett a keretbe, mondván: számára megtiszteltetés lenne Székelyföldért játszani. „Hasonló érzés kerített birtokába, mint amikor először húztam magamra a magyar címeres mezt: felemelő, életre szóló élmény volt” – mondta el a Budafok védője. Csizmadia kiemelte azt a szállodai összetartást is, amikor Székelyföld, Felvidék és Kárpátalja játékosai találkoztak, együtt énekelték el a magyar és a székely Himnuszt, valamint a Nélküledet.