Ferencváros–Újpest derbi lesz, de kit érdekel? Nehéz elhinni, de az NB I zárásakor erre a meccsre alig jut figyelem, pedig érthető, hiszen a tétje nem túl jelentős, ellenben még nyílt a küzdelem az aranyéremért és a kiesés elkerüléséért is. A Bp. Honvéd és a Videoton úgy találkozik egymással Kispesten, hogy ha a hazai csapat nyer vagy döntetlent játszik, akkor ő a bajnok, ha a fehérváriak győznek, akkor övék a büszke cím. Nem véletlen, hogy már minden jegy elkelt, és tízezer ember nézheti élőben, hogyan dől el az elsőség sorsa.
Legutóbb is a Bp. Honvéd játszott ilyen meccset, akkor, 1989-ben 12 ezren fértek még a stadionjába. (2004-ben is hasonló volt a képlet, a Fradi és a Debrecen csúcsrangadóján dőlt el az elsőség, megcifrázva azzal, hogy ha az Újpest legyőzte volna az MTK-t, akkor ő a bajnok. Döntetlen lett…) Az ellenfél és egyben a vetélytárs az MTK volt, a képlet pedig ugyanaz: amelyik csapat nyer, ünnepelhet. Abban az évben az MLSZ változtatott a pontozás rendszerén, a döntetlenre végződő mérkőzések után a csapatok tizenegyeseket rúgtak, amelyik ebben jobb volt, az két, a másik pedig egy ponttal gazdagodott. (A hagyományos rendszer szerint, tehát két vagy három ponttal jutalmazva a győztest, egyet adva a döntetlenért a Videoton lett volna a bajnok, a tizenegyeseket gyengén lőve viszont csak negyedik lett.)
A Bp. Honvédot megtépázta a bundabotrány, olyan játékosai élvezték rövidebb-hosszabb ideig a rendőrség vendégszeretetét, mint többek között Kovács Kálmán, Fodor Imre és Sallai Sándor, ennek ellenére elért a nagy lehetőség kapujába.
„A sok gond csak akaratosabbá tett minket, nagyon összetartó csapatot alkottunk. Mindent egy lapra tettünk fel az MTK elleni meccsen, hihetetlen módon akartuk a győzelmet és a vele járó bajnoki aranyérmet. A szív diadala volt, hogy ez sikerült” – mindezt Szijjártó István, a döntő meccs hőse idézi fel lapunknak: a Bp. Honvéd az ő két góljával nyert 2-0-ra. Arra a kérdésre, hogy miként lehet mentálisan megfelelően felkészülni egy ennyire sorsdöntő mérkőzésre, a mai utódoknak csak annyit tanácsol, hogy ne egyénenként, hanem csapatként akarják elérni a célt – ez persze a honvédosok és a fehérváriak számára is hasznos útmutató lehet.
Azóta ilyen döntő nem jött össze a magyar élvonalban, egészen mostanáig. Persze korábban és később is akadt néhány emlékezetes utolsó forduló, amelyeket érdemes felidézni. Például 1983-at, amikor a Ferencváros és a címvédő ETO lehetett befutó, előbbinek Csepelen kellett volna győznie, méghozzá úgy, hogy az Újpest nyer Győrben. Jócskán a mobilok korszaka előtt jártunk, a rádió Körkapcsolás című műsora pedig csak a második félidőket közvetítette. Csepelen húsz percre nyúlt el a szünet a gól nélküli első játékrész után, mindkét öltözőben a műsor kezdetét várták: ha vezetne az Újpest, akár alakulhat az eredmény a Fradi kedvére is. Amint bemondták, hogy a Győr több góllal vezet – 6-1 lett a vége –, kinyíltak az ajtók, a játékosok kisiettek a pályára és játszottak egy bűn rossz, 1-1-es, a Népsort által egycsillagosra minősített meccset.
Az MTK-nak nyernie kellett volna 1990-ben a 13. helyen álló Vác otthonában, hogy övé legyen a bajnoki cím. A klubban mindenki annyira biztos volt a sikerben, hogy a legendás intéző, Bakos Antal, azaz Blumi bácsi elvitte az aranyérmeket az MLSZ-ből Vácra, hogy íziben ki lehessen majd osztani őket. Csakhogy az Újpest számára is volt egy halvány reménysugár: ha az MTK kikap, ő viszont győz a Bp. Honvéd ellen, akkor megszerzi az első helyet. És lőn: Vác–MTK 2-1, Újpest–Bp. Honvéd Szabó András két góljával 2-0. Blumi bácsi vihette az érmeket a Megyeri útra. Mégsem ő, illetve az MTK volt a legnagyobb vesztes: a lilák boldog edzőjével, Varga Istvánnal a vezetők közölték: nem elégedettek a munkájával, ezért elköszönnek tőle. Éppen akkor készült átvenni az aranyérmét.
Véletlenül sem a párhuzam kedvéért, de érdekes, hogy Marco Rossi szerződése lejár Kispesten, és még nem tudni, megegyezik-e a klubbal a folytatásról…