– Mennyire érte váratlanul a szövetségi kapitányi felkérés?
– Akik benne vannak a birkózásban, azok tudták, hogy eredetileg úgy volt, a korábbi stábok viszik az olimpiáig a válogatottakat. Ám a balsikerű vb után mégis felmerült, hogy változtatni kellene, bár én nem adtam rá sok esélyt. Amikor megtudtam, hogy Struhács Gyurit menesztik, gondoltam rá, hogy a jelöltek közé kerülök. Fel is kértek, ezután mindent megbeszéltem a feleségemmel, majd igent mondtam erre a hatalmas lehetőségre.
– Két ferencvárosi tanítványát, Bácsi Pétert és a Krasznai Mátét, s egyben a vb-t a helyszínen követve mit látott a fő gondnak?
– Nem azt mondom, hogy rossz volt a felkészülés, hanem azt, hogy az arányai eltolódtak az erő-állóképesség fejlesztése irányába a technikai képzés, például a lenti birkózás gyakorlása kárára. A hosszú felkészülés, a sok külföldi edzőtáborozás a végére fásulttá tette a versenyzőket, ez tendenciaként említhető.
– Mit kellene másként csinálni?
– Például megváltoztatni az említett arányokat. Alap, hogy erősek és állóképesek legyünk, de taktikai, technikai téren átalakítjuk az edzésmunkát. Zömében Magyarországon készülnénk, külföldre legfeljebb egy-egy hétre mennénk, s csak akkor, ha tényleg minőségi ellenfelekkel találkozunk. Futni, erősíteni nem kell elmenni Spanyolországba, erre Mátraháza vagy Pest is megfelelő.
– A világ- és kétszeres Európa-bajnok Bácsi Péter jövőjét miképp látja?
– Petinek a lenti munka volt az erőssége, s még most is az, de a vb-n mindezt nem láttuk viszont. Erre figyelni kell, csakúgy, mint a fogyasztására, de már a Magyar Nagydíjon is lemegy 75 kilóra. Nem kivételezhetek vele, a többieknek is meg kell adnom az esélyt.
– Klubjában, az FTC-ben is folytatja a munkáját?
– Maradok szakosztályvezető, de az edzéseket a kollégáim tartják majd.
– Hogyan érzi, egykori olimpiai bajnokként a versenyzők jobban adnak a szavára?
– Úgy érzem, számít, amit a szőnyegen elértem, de egyetértek azzal, hogy lehet az is jó edző, aki birkózóként kevésbé magas szintet ért el. Számomra előny a múltam.
– A szerződése az olimpia végéig szól. Mivel lenne elégedett?
– Első körben azzal, hogy minél több kvótát szerezzünk, s mind az ötért oroszlánként fogunk küzdeni. Rióban pedig érmeket kell nyernünk.
– Reális célkitűzés ez egy ilyen sikertelen világbajnokság után?
– Aki reálisnak tartotta volna a szöuli olimpia előtt egy évvel, 1987-ben, hogy Sike András olimpiai bajnok lesz, azt kiröhögik. Most miért ne sikerülne valakinek hozzám hasonlóan?