A kelebiai gyors (?) minden állomáson és megállóhelyen megáll, a másfél évvel ezelőtti migránsáradat pusztításának nyomait még magán viseli az erősen lelakott üléskárpit, de a monarchiabeli időket eszünkbe juttató kiskunhalasi indóház parkolójában kárpótlás gyanánt már bőszen integet felénk egy kapucnis óriás; Novotny Attila ígéretéhez híven elfuvaroz bennünket riportunk helyszínére, a városi uszodába, a regényes nevű KUGYE (Kiskunhalasi Úszó és Gyógyúszó Egyesület) telephelyére.
„Zuglói srác vagyok, a BVSC-ben úsztam Littomericzky Mária és Rátonyi Gábor keze alatt, 1984-ben meg is nyertem az 50 méter hátat az ob-n, de pontosan harminc éve, hogy Halasra nősültem, és itt ragadtam” – magyarázkodik az 52 éves szakedző, pedig semmi oka magyarázkodásra, a sportág köztudatába jó évtizede beleette magát az abszurd körülmények között működő halasi műhely.
És ahogy belépünk a „szentélybe”, máris ott a szemünk előtt a legendás, 19 méteres medence, négy pályával, 150-170 centis vízmélységgel; tízen szelik a hullámokat. Nem véletlenül említünk hullámokat, mert a lavórnyi vízfelületen úgy tajtékzik az ide-oda csapódó víz, mint egy működő mosógép belsejében.
„1992-ben épült az uszoda, hogy kinek köszönhetjük a különleges méretű medencét, azt most ne feszegessük, halottról vagy jót, vagy semmit – folytatja Novotny.
– Tizenkét évvel ezelőtt sikerült megalakítanom az úszóklubot, sokáig nálunk úszott Gyurinovics Fanni, a sokszoros ifjúsági Európa-bajnok klasszis, aki még mindig csak 15 és fél éves, ma már az MTK versenyzője, és alapítótag a két felnőtt válogatott kerettagunk, a 19 éves Juhász Adél és 17 éves húga, Janka.”
Amikor elkezdem feszegetni, hogyan lehet itt száz métert időre úszni, megkapom Novotnytól a pofonegyszerű választ: „Le kell úszni öt hosszt, az annyi, mint 95 méter, majd a hatodik hosszon elúszni a parttól öt méterre kifeszített fehér szalagig. Magyarországon Kiskunhalas az egyetlen település, ahol nem tízes, hanem 19-es számrendszerben kalkulálunk… Egyébként tavalyig rajtkövünk sem volt, akkor kaptunk egyet, addig a medencepartról rajtoltak a gyerekek, nem is volt hivatalos időeredményünk.”
Világos, nem?
A Novotny-istálló tíz „lovacskát” számlál, többen nem is tudnának edzeni a teknőnyi vízfelületen. Juhász Adél hajszállal maradt le a riói olimpiáról, 8:33,50 percet úszott 800-on, alig két tizeddel gyengébbet Risztov Évánál. Novotnyék kaptak egy ígéretet, hogy Risztov úgysem indul el ezen a távon, a nyílt vízire összpontosít, Adél napi 16 kilométeres edzésadagokkal készült Rióra, aztán az utolsó pillanatban szóltak, hogy ne erőlködjön, Kapás Boglárka mellett Risztov a másik induló. A Kőbánya SC-nek nagyon kellett Risztov rajtja az egyesületi pontszámításhoz, ennek függvényében kapják ugyanis a klubok az állami támogatást… Látlelet a közelmúlt magyar úszósportjának gyakorlatáról.
Adél húga, Janka ifjúsági Európa-bajnok a 7,5 kilométeres nyílt vízi úszásban, de jó a medencében is a hosszú gyorson, sőt Novotny szerint háton pár éven belül lehagyhatja az olimpiai bajnok Hosszú Katinkát. Ha most szarkasztikus akarnék lenni, megjegyezhetném: lehet, addigra visszavonul az Iron Lady… Ja, és a 4×200-as gyorsváltó országos bajnok a két Juhász lánnyal, Vas Lucával és Szilvási Grétával.
A KUGYE-t az önkormányzat működteti évi tízmillió forintból, ebben benne van Novotny bére is, és még ehhez jön a sportágfejlesztési támogatás. „Kapunk ezen felül évi egymilliót egy helyi építőipari cégtől, a Merkbautól, ha megszorulunk, rájuk mindig számíthatunk. A szövetségtől két hete érkezett egy Hosand nevű számítógépes pulzusmérő rendszer, az értéke 1,2 millió forint. Egy évig ígérgették, végül Gyárfás két nappal az előtt utalta ki nekünk, hogy Bienerth Gusztávot megválasztották elnöknek.
De legalább már megvan, roppant hasznos szerkezet, kettő van az országban, a másikat a győriek használják. Ha minden jól megy, kapunk két Audi A3-ast használatra a budapesti világbajnokság végéig, pontosabban szeptember elsejéig, és március 18-án utazhatunk a thaiföldi meleg égövi edzőtáborba, ahol korábban már kétszer jártunk. Ez utóbbi komoly pszichés ösztönző a lányoknak, érzik, hogy számol velük a szövetség. A Sós Csaba-féle új szakmai vezetéstől sokat várok, kíváncsi leszek az első gyakorlati intézkedésekre.”
Közben befejeződik a tréning, a végén még mindenki megcsinál tíz tolódzkodást az egyetlen rajtkövön. A Juhász lányok pihegve, de mosolyogva nyilatkoznak. „Mindketten kaptunk ösztöndíjajánlatot amerikai egyetemektől; én idén érettségizem, Janka jövőre, de azt válaszoltuk: csak akkor megyünk, ha Attila is velünk jöhet. De mivel ez képtelenség, maradunk Halason, nekünk az edzőnk – aki a keresztapánk is – többet ér bármilyen tengerentúli egyetemnél” – mondja Adél, aki húgával együtt megcélozta a budapesti világbajnokságot, jóllehet vírusos influenzája, amelyből épphogy kilábalt, a lehető legrosszabbkor jött.
Bár ahogy elnézzük a nyakig érő vizű, ortopéd méretű medencét, az egyetlen rajtkövet, erősen gyanítjuk: Halason a múltban sem az idilli körülményekhez szoktak hozzá.