Rezeda

Ó, a halászlé! Ismeretlen, nagy tengeróceán, s ahány ház, annyi szokás. Hol csak úgy megfőzik, hol alaplevet csinálnak előbb, s az a macerásabb.

Tárkonyos bárányraguleves tíz főre: megfelelő nagyságú edényben, úgy egy tízliteresben, kevés olajon lepirítunk két fej finomra vágott, közepes fej vöröshagymát, és kétszer visszapirítjuk zsírjára.

Most már meginnék egy jó pohár bort! – gondolta Rezeda Kázmér kissé szindbádosan, bár halkabban, mert csak magának gondolta, és nem Vendelin barátomnak mondta.

Libaevés ideje van – gondolta Rezeda Kázmér, és nem tudta többé kiverni fejéből a drága, fehér, gágogó madarakat.

Amikor olyan aranyló sárgára változik egyszer csak a világ, s az idő úgy folyik, mint a méz, szóval októberben eljön a káposzta elrakásának ideje Erdélyben.

Rezeda Kázmér előszeretettel reggelizett a Dérynében, ahol rendkívül ügyes marketingfogással megváltoztatták a kádári idők „hideg virsli, meleg sör” gyakorlatát.

A régi Déryné presszó volt, az a fajta, amit az úgynevezett kommunisták találtak fel. A legfontosabb része ennek a találmánynak a dohányfüstízű étel. Ebből nagy választék volt a régi Dérynében.