Máté Gábor, színigazgató átlépett egy határt. Mindjárt mondom, miért.
Nemrég mutatták be a budapesti Katona József Színházban Pintér Béla darabját, amely egy vidéki polgármester magán- és közéletéről szól. A dráma egy csúnya pletyka alapján íródott, de mivel jól lehet vele égetni a jobboldalt, az alkotók zárójelbe tették a tapintatosságukat. Kellő rosszindulattal született meg tehát A bajnok című színmű, amelyben a város korrupt és kicsapongó életet élő vezetőjének felesége leszbikus kapcsolatba keveredik egy olimpiai aranyérmessel.
Persze a darab rendkívül agyafúrt módon áthallásos, mindenki tudja az első perctől, hogy egy fideszes potentát a főhőse. A széksorok között először csak halk kuncogás terjed, amely később fergeteges hahotázásba csap át minden kormányt fricskázó poén alkalmával. A rendezés pedig olyan bátor szellemű, mint egy Pukli István-szónoklat, és úgy, de úgy megragadja a valóságot, mint Juhász Péter a milliós adományt. És a színház nemhogy tükröt tart a morálisan mélypontra süllyedt közélet elé, hanem egyenesen a politika arcába kiáltja – mit kiáltja -, ordítja a nép megvetését. A sztori felettébb tartalmas: van benne félrekúrás, „asszonyállatozás”, mutyi, gátlástalan politikai kommunikátor, minden, ami egy jó kis össznépi ellenzéki felbuzduláshoz kell. A nézők tehát úgy kacsingathatnak össze másodpercenként, hogy a végén szemtengelyferdülésük lesz, de olyan katarzist élnek át, hogy a színház után lelkesen fizetnek elő a 168 órára.
Szóval. Van az a sanda gyanúm, hogy az ellenzéknek agyára ment az ellenzékiség, és dühükben elkezdték rángatni a kormánypárti politikusok magánéleti szálait. Értem, hogy ezt kínjukban teszik. Hiszen az SZDSZ szóra már nem ad találatot a Google, a megváltónak hitt Bajnai talán már libát tenyészt valahol vidéken, a hajdani liberális politikára pedig csak az emlékeztet, hogy a színházba menet végig kell menni a hajléktalanok által összevizelt Ferenciek terén. Így a Fidesz-diktatúra sokadik ciklusában már érthetően kezdenek elszabadulni az indulatok, a megkeseredett ellenzékiek bele-belegyalogolnak egy-egy privát szférába, hátha az meghozza a kívánt politikai eredményt. Az „orbántakarodjozás” már egy diáksztrájk esetén is túl korrekt politikailag, ki kellett találni valami ütősebbet.
Máté Gábor ezt a kárörvendő, maliciózus ellenzéki színházasdit találta ki. Nyilván ez volt a pályázatában is. Ezt fogadta el a fideszes többségű fővárosi közgyűlés is, amelyik jó érzékkel nemrég hosszabbította meg az igazgató mandátumát öt évvel. Sikerült is egy kicsit újjáéleszteniük az SZDSZ-t. Most mindannak a szennynek, mocsoknak visszatért a szelleme, amelytől 2010-ben végre megszabadultunk. Gratulálok.
De majd megszabadulunk tőle újra. Bár mi sosem tudjuk annyira gyűlölni őket, mint ők bennünket, azért az nem maradhat következmények nélkül, hogy valaki beviszi a színházba a bulvármocskot és a Kende Péter-i aljasságot. Ez nem csak bűn, taktikai hiba is. Hogy Máté Gábor méltatlanná vált pozíciójára, az csak az ügy egyik fele. Az, hogy bajt hoz elvbarátaira, a másik. A baloldal könnyen olyan móriczi hőssé válhat, akiben úgy horgad fel az igazságérzet, hogy a végén fejbe lövi magát egy vadászpuskával.
Először is: a magánélet boncolgatása, ha valakiknek nem tenne jót, akkor azok a baloldali politikusok. Az elmúlt évek politikai botrányai csak karistolták a privát szféra felszínét. Nem rendelkezünk sok információval a nőfaló Kovács László EU-biztos történetéről, vagy Hiller Mucuska-ügyéről, keveset tudunk a szocialista politikusok Club Brothers-beli bulijairól, vagy a volt SZDSZ szexuális mocsaráról, de jobb is ez így. Szerencséjük van, hogy nekünk jobb így.
Másodszor: mire ez az önfeledt buzizás a leszbikus olimpiai bajnokkal? A liberális oldalról eddig megkövetelt tolerancia hirtelen elszállt? A homoszexualitást most már politikai fegyverként is lehet használni? Ami a baloldalon büszkeség, az a jobboldalon lejáratás volna? Ez egy kicsit öngyilkos taktika, nem?
Országszerte tartja magát egy másik „színpadra kívánkozó” pletyka egy vidéki polgármesterről, aki látszatházasságban él, szabadidejében fiatal srácokkal randizik, vagy férfiszeretőjének politikai karrierjét egyengeti. A kiegyensúlyozottság jegyében Máté Gábor megírathatja ezt a drámát is, lenne abban is kraft.
De a helyében nem folytatnám ezt a rossz tendenciát. Elvbarátai érdekében.