Jövőre már nem dolgozhat idehaza olyan bírósági végrehajtó, akinek nincs jogi végzettsége, vagy legalábbis nem kezdte meg a tanulmányait. Hál’ istennek! Épp ideje, hogy arra alkalmas emberek döntsenek tíz- és százmillió forintokról, családok sorsáról, ne pedig – tisztelet a kivételnek – azok az arrogáns, alulművelt, cezaromán suttyók, akiknek elképesztő ámokfutásairól szinte hetente hallunk, olvasunk. Nos, januártól nincs mese: ha nincs papír, viszlát!
A magyar végrehajtói szakma már régóta rászolgált arra, hogy gatyába rázzák. És nem csupán az alkalmazottak alulképzettsége miatt. Érzéketlen, bugris emberek ármádiája lepte el a pályát, nem véletlen, hogy erős utálat övezi a hazai gyülekezetet… Egy példa régebbről: úgy mentek ki végrehajtani egy vidéki szociális otthonba – karácsony másnapján! –, hogy az ott lakó idős embereket „elfelejtették” értesíteni… Vagy ott volt Balogh Ágnes sztárvégrehajtó esete. A vaslady egy parkolási tartozást úgy „rendezett”, hogy az adósnak egyszerre három számlájáról emelt le 70-70 ezer forintot, lefoglalta az autóját, többmilliós üzletrészét, és végrehajtási jogot jegyzett be az ingatlanára.
Az ombudsman már évekkel ezelőtt megállapította: sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot – az akkor még – a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara nevű társaság, hiszen még panaszkezelési és etikai szabályzata sem volt, szankciókat csak a legritkább esetben alkalmazott a lebukott végrehajtókkal szemben. (Az érintettek panasza nagyjából annyit segített, mint halottnak a csók…) Ehhez képest a kamara tízmilliós mulatságokat rendezett. Előfordult: „közgyűlésükre” egy teljes luxusszállodát béreltek ki a kétszáz végrehajtónak és csókosaiknak úgy negyvenmillióért. Volt ott eszem-iszom, malacsült, bélszín, saját címkézésű bor, neves énekesek, hadd ne soroljam…
Jó lenne a zsivány végrehajtókat végre elhajtani!