Új oldaláról ismerheti meg Vajda Mihályt, aki elolvassa Szög a zsákból címmel nemrég megjelent önéletrajzi kötetét. Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elolvasta, és ezt találta a 242–243. oldalon: „Van egyfajta attitűd, amiről én többnyire felismerem a zsidókat; azt hiszem, ennek az attitűdnek a döntő eleme az, hogy mindig van benne egy ironikus visszafogottság a saját álláspontot illetően is.”
Hitte volna valaki, hogy ilyen képességekkel is rendelkezik az ünnepelt filozófus? Attitűd alapján fölismerni valakit, nem semmi. (Ámbár a kanászt is fölismerni cifra járásáról.)
Az idézet egyébként így folytatódik: „Ennek a társaságnak azért is kellett távoznia a Fideszből, mert ez az ironikus visszafogottság, ez Orbán Viktor Fideszébe nem fér bele. Mert ez a társaság abból a bizonyos budapesti zsidó értelmiségből jön, a Fidesz másik része pedig, akkor még nem voltak azok feltétlenül többen, az meg a sok százezer parasztból jön.”
Érdekes, hogy Schmidt Mária könyvismertetésére mindössze a PestiSrácok.hu figyelt fel. A máskor ugrásra kész portálok (Index, 444.hu, Hvg.hu stb.) ezúttal hallgattak, mint hal a szatyorban. Pedig a folytatás is érdekes: „Nekem semmi bajom nincs a parasztokkal – írja a rocker külsejű agg filozófus –, csak sajnos a parasztságnak nem sikerült az eredeti szellemiségét levetkőznie.”
Szinte napra negyedszázada, 1993 februárjában bizonyos Landeszmann György budapesti vezető főrabbi nyilatkozott hasonlókat: „Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.”
A különbség annyi, hogy Landeszmann mindjárt az interjú megjelenése után lemondott és Kanadába emigrált. Magába szállt.
Misi bácsi nem száll sehová, csak kibújik. Szög a zsákból.