Hónapokkal eltávolítása után még mindig tart a Lukács György-szoborsirató rendezvénysorozat.
Ezúttal Zsurzsán Anita hívja fel a haladó emberiség figyelmét (Lukács György örökösei – Népszava), mekkora gaztett történt Magyarország valaha élt legnagyobb filozófusával szemben.
Megtudjuk, azért volt útjában a „szélsőséges hatalommal bíró” Orbán Viktornak a kivételes gondolkodó, „mert nemcsak marxista, hanem zsidó származású is”. Mintha összebeszélt volna a szerző a Lukács-tanítvány Heller Ágnessel, aki ekképp kesergett: „Gyuri bácsit nemcsak kommunista érzelmei, hanem zsidó volta is alkalmassá tette, hogy bűnbakként szolgáljon.” (Kettejükön kívül senki más nem zsidózott a szobortörténet kapcsán.)
Zsurzsán Anita megemlíti, hogy a szobor hűlt helyén február végén demonstrációt tartottak a Lukács-hívők, s a megjelentekhez – a szervezőkkel együtt lehettek vagy tucatnyian – több hazai értelmiségi beszédet intézett.
„A híres filozófus mindent felforgató szellemi teljesítményét méltatták” – írja meghatottan a szerző. (Az egyik szónok, Kardos András a nagy filozófus érdemei közé sorolta, hogy szegény Lukácsot a többi kommunista is bántotta. Vagyis, ha úgy vesszük, ő maga is a kommunizmus áldozata volt…)
A katonáit megtizedelő komisszár Gyuri bácsiról persze nincs szó a cikkben. A cenzor Lukácsról sem, aki 1947-ben „perspektívátlansággal” indokolta Az ember tragédiájának betiltását. A kortárs – amúgy zsidó – Faludy György Lukácshoz írt leveléből sincs idézet: „Önkritikát ki gyakorol pirongás nélkül, íly unt rutinnal, mint ahogy te szoktad megtagadni önmagad?” Soroljam még?
Tudja-e a szerző, hogy a „botrányos szoborszavazáson” elsöprő fölénnyel győztek az igenek?