A médiatérben egy hadihajó áll szemben egy papírcsónakkal – ez a címe a 168óra.hu terjedelmes írásának, amelyben Karsai Dániel jogász és Simon András kommunikációs szakember páros interjúban versenyt aggódik a kormány kommunikációjának következményein. Nem mennék a részletekbe, csupán Simon kolléga (az ATV műsorvezetőjeként ismerhetjük) egyik mondatánál állnék meg. Így hangzik: „Itthon már […] olyan médiatér alakult ki, amelyben egy Nimitz osztályú hadihajó áll szemben egy papírcsónakkal.” Szövegkörnyezetbe helyezve ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a kormányzati médiumok erőfölénye egészen elképesztő az ellenzékéhez képest. (A Nimitz osztály az amerikai haditengerészet legnagyobb repülőgép-hordozó kategóriája. A papírcsónak meg, ugye…)
Vagyis Simon Andris szerint a kormányéhoz képest papírcsónak méretűnek/arányúnak tekinthető a mai magyar ellenzéki média. Az a társaság, amely nagyjából így fest: RTL Klub, Magyar ATV, Hír TV, Klubrádió, Lánchíd Rádió, Népszava, Magyar Nemzet, HVG, 168 Óra, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Index.hu, 444.hu, 24.hu – biztosan kifelejtettem néhányat. Mi innen, a „Nimitzről” nézve nem egészen így látjuk.
Tudod, Andris, én éveken át dolgoztam az Új Magyarország napilap szerkesztőségében. Egészen addig, amíg be nem döntötte, el nem lehetetlenítette az akkori Horn-kormány. Két nemzeti hetilap (Csurka Magyar Fórumja és Bencsik Demokratája) mellett mi voltunk az „ellenzéki sajtó”. Így, hárman. Se tévé, se rádió. Gyakran fűtetlen szerkesztőségben ültünk, és bizony voltak napok, amikor nem jelenhetett meg az újság, mert a nyomda (pedig a legolcsóbbnál, a legszerényebbnél dolgoztattunk) már nem hitelezte meg tovább a másnapi lap előállítását.
Azok tényleg „nimitzes” idők voltak – és mi voltunk a papírcsónak.