Amennyiben az MSZP–Párbeszéd-szövetség nem nyer az áprilisi választásokon, úgy Molnár Gyula pártelnök lemond tisztéről. Ezt maga a szocialista frontember jelentette be minap az Echo TV-ben. Nincs ebben semmi rendkívüli, magyarázta Gyula vitéz, az ilyesmi a modern politikai kultúra része: „Ha nincs siker, le kell vonni a személyi konzekvenciákat.” Azért azt hozzátette: egyelőre nem a lemondó, hanem a harcba hívó beszédén dolgozik.
Szegény Gyula!
A számból veszi ki a szót az egyik kommentelő: „Ez a Molnár Gyula alapvetően nem egy rosszindulatú, habzó szájú politikus, ám nem elég huncut ahhoz, hogy a Gyurcsányhoz hasonló trógerek meg a Karácsony-féle szélhámosok ne toljanak ki vele.” Stimmel. Én azért még annyit hozzátennék: sajnos elnök úr egy kicsit mulya. (Már meg ne haragudj, Gyula, de tényleg! Érted haragszom, nem ellened…) Nem esett le szegénynek a tantusz, hogy igazából azért éppen őt választották annak idején elnöknek, hogy legyen, aki elvigye a balhét – dörzsöltebb szocialista nem is pályázott a posztra. Kinek van kedve egy elfekvőosztályt irányítani…
Bizony, csőbe húzták szegény Gyulát.
Hogy ki lesz majd a következő elnök a tavaszi trauma után? Talán Kunhalmi Ágnes? Vagy Gőgös gazda? Netán Bangóné lelkem? Végül is tökmindegy, hiszen a kertek alatt már közeleg a… Na kicsoda? Hát a Feri. Láriferi. Az MSZP-bábszínház igazi direktora.
A trükkmester, aki 2010-ben úgy hagyta ott a szocialista kompániát, hogy nem adta vissza – „elfelejtette” visszaadni – a belépőkártyáját. Amíg szegény Molnár Mulya Gyula a beszédeit fogalmazza, Láriferi ezzel a cinkelt kártyával jön majd vissza, hogy az élcsapat maradékát besorozza a saját ármádiájába. Más kérdés, hogy mire megy vele.