Bármennyire meglepő, a német Die Welt online kiadásában jelent meg az első komoly reagálás. Illetve dehogy komoly… A leleplezőnek szánt írás viccesre sikeredett. A földúlt szerző, bizonyos Paul Jandl, aki a Magyarországon tomboló antiszemitizmus újabb hullámának akarja láttatni a szobor történetét, „érvekkel” próbálta meg leleplezni a magyar kormányt.
Egy helyütt ezt írja: „Lukács György budapesti szobrát egy Szent István-szoborra cserélik, ami ugyan kicsinységnek tűnik, mégis jól mutatja, miféle szellemiséget képvisel az »Orbán-rezsim«”. Bizony, kedves Paul, ilyen ez az „Orbán-rezsim”. Szent István szellemiségét képviseli. Sőt, az országunk, a címerünk is ilyen – csakhogy ebben nincs semmi új, legföljebb annak, aki nem figyeli a mai magyar politikát, csak ír róla. A sok hisztis antiszemitázás helyett egyszer látogass el hozzánk! Naná, hogy most rajtad röhögnek, Paul…
Hogy árnyaljam az egykori kommunista író, filozófus portréját, idemásolok egy rövid idézetet a Kossuth-díjas Faludy György egyik alig ismert munkájából: „Levél Lukács Györgyhöz – (…) A marxista tanok bordásfalán/ ki tud nálad több testgyakorlatot? / S önkritikát ki gyakorol pirongás / nélkül, íly unt rutinnal, mint ahogy / te szoktad megtagadni önmagad? / Ez nem vád. Én azért élek, hogy írjak, / te azért írsz, hogy élni hagyjanak. / Jogod van hozzá. Az sem bűn, hogy mindig / jólétben terpeszkedtél és hogy önző / vénember vagy, ki soha senkiért / nem tettél semmit. Nincs is könnyű dolgod, / amióta elvtársaid kegyétől / függ állásod, lakásod, kenyered.”
Nehogy már Faludy is antiszemita legyen!