Bár hosszúnak ígérkezik a volt Quaestor-vezér büntetőpere, az már most biztos, hogy nem fogunk unatkozni.
A minap például arról jött hír, hogy Tarsoly Csaba fővádlott nemes egyszerűséggel kitiltatta az általa indított „mellékper” tárgyalásáról a nyilvánosságot. (Az eljárás tárgya: jogszerű volt-e a jegybank korábbi húszmillió forintos felügyeleti bírsága Tarsolyékkal szemben.) Az obsitos pénzember azért kért zárt tárgyalást, mert korábban állítólag olyan valótlan dolgok jelentek meg róla a sajtóban, amelyek – mint mondta – „alkalmasak a lejáratásomra”.
Ezen akár még el is nevetgélne az ember (leszámítva a 200 milliárddal megrövidített 32 ezer károsultat), azon viszont már nem annyira, hogy a Fővárosi Törvényszék helyt is adott a gyanúsított gonosztevő kérelmének. Én már akkor sejtettem, hogy magának való, rigorózus ember ez a Tarsoly, amikor lefülelése után pár nappal a hajdan szobafestő-mázolóként dolgozó Orgován Béla hajléktalannak adta át a cégbirodalom vezetését. (Az ő logisztikai feladata lett volna előkészíteni hősünk zökkenőmentes kivonulását a pénzvilágból…)
Aztán a rendőrmolesztálós Tarsoly-fricska se volt semmi… Quaestor Csaba pár hete azzal vádolta meg az őt annak idején lefülelő rendőröket, hogy – írd és mondd! – tizenhárom perccel túllépték az őrizetben tartásra engedélyezett 72 órát. Nem is a kekeckedés volt ebben a fölháborító (azt ki lehetett nézni a vádlott űzött tekintetéből), hanem hogy az ügyész szép pedánsan megvizsgálta a kifogást, majd továbbította a Központi Nyomozó Főügyészségre, ahol aztán feljelentésként értékelték a tenyérbe mászó vádlott panaszát.
Sőt, készségesen visszajeleztek: minden oké, megjött a beadvány, ám az elbírálás a budapesti regionális osztály hatáskörébe tartozik, szíves türelmét kérjük haramia úrnak.
No, itt tartunk. Nyugalom és Xanax (3×1).