Most, hogy a derűs Kunhalmi Ágnes az EFOTT-fesztiválon vörös csillagot pingált a szoci pártelnök Molnár Gyula karjára, még az alultájékozottak számára is nyilvánvalóvá lett: immár a felelős kormányzásra készülő MSZP is elkezdte a választási kampányát. Az eseményt (mármint az aktust, ahogy a mosóporplakát-mosolyú Ágnes asszony Gyula vezér jattjára festi az önkényuralmi jelképet) természetesen a bulvárlapok is lelkesen lehozták. Gagyival jól eladható az újság…
Komolyabb elemzést eddig nem olvastam az akcióról. Talán mert komoly elemző nem foglalkozik a politika alsó tagozatának provokáló ökörködéseivel. Azóta is merengek, vajon a társadalom mely rétegét kívánta megszólítani a kitartón idétlenkedő szocialista párt e frenetikus geggel.
Csak nem a már hosszú ideje szorulásos problémákkal (constipatio) küzdő proletariátust? Ebben az esetben ugyanis mindjárt bevehetnék a kampánycsapatba a mélybolsevik Vajnai Attilát. Ő az a kevély elvtárs, az Európai Baloldal – Magyarországi Munkáspárt 2006 vezére, aki évtizede egyetlen tömegrendezvényt sem hagyott ki, hogy hajtókájára tűzött vörös csillaggal ne froclizná az ott megjelent épeszű embereket. Jogerősen teheti ezt, hiszen az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint – szemben az érvényes magyar törvényekkel – a vörös csillag „jogszerűen viselhető”.
(Az emberjogi bírák valószínűleg nem fordultak meg annak idején a kies Szibériában tíz-húszévnyi szakmai gyakorlaton, de még a mi recski wellnessközpontunkban sem igen járhattak.)
Merengéseim legvégén újra és újra visszatérek egy kósza gondolathoz: vajon mit szólna a tudományos baloldal ajvékoló megmondócsapata, ha teszem azt, horogkereszttel vagy SS-felirattal ékesítené magát valaki az innenső fertályon? Megnézném a vöröslő, habzó ábrázatukat.