Eltekintve attól, hogy több mint fél évszázada Ausztriában él, változatlanul autentikus Magyarország-szakértőnek tartja magát Lendvai Pál (Paul Lendvai) hírlapíró, a hajdani Szabad Nép munkatársa. Pali bácsi a bécsi Der Standard hasábjain kitartó rendszerességgel elemzi a nálunk történteket; rangsorol, osztályoz, vállon vereget, sarokba állít. Nem ismer tréfát. Nagyobb baj ennél, hogy kinyilatkoztatásait bibliaként citálja a bedrogozott liberális világ; amolyan magyar referensként tekintenek rá. Akadnak, akik egyenest Lendvai-átiratokból állítják össze a Kárpát-medencében történteket. El lehet képzelni…
Rafinált szerző a nyolcvannyolc éves Pali bácsi, tájékozatlanabb ember akár azt is gondolhatná, tárgyilagos publicista írásait olvassa, akinek hatalmas rálátása van mindenre, ami nálunk történik. Ráadásul utat is mutat a kacifántos világban – hol a bécsi utat, hol a leninit, hol a damaszkuszit.
Mikor melyiket. Paul Lendvainak ugyanis különleges képessége, hogy minden időben, minden rendszerben képes megmondani a „frankót”, még ha az köszönőviszonyban sincs a valósággal. (Megjegyzem, nemrég váratlanul valami pozitív jelzőt használt az Orbán-kormány menekültpolitikájával kapcsolatban – más kérdés, hogy a másnapi Népszavában alig győzött mentegetőzni, mondván, ő csak „száraz adatokról” tájékoztatott.)
Természetesen az izraeli miniszterelnök mostani budapesti látogatása is klaviatúrához ültette a patinás szerzőt. (El lehet képzelni, mit tipródhatott a nem mindennapos szituációban, amikor magyar és izraeli miniszterelnök barátságosan kezet ráz…) Amire kevesen gondoltak, mindkettő megkapta a magáét, az „Európa legvitatottabb politikusának” titulált, „önkényuralmi rendszert építő” Orbán Viktor éppúgy, mint a vele tárgyalóasztalhoz ülő Benjamin Netanjahu. Pali bácsi szerint ez a lejattolás nem volt kóser.