Az elmúlt hét ideológiai rugózóját a miniszterelnök szerdai, Klebelsberg-kastélyátadó beszéde szolgáltatta az ellenzék begyöpösödöttebb felének. Orbán Viktor ugyanis azt találta mondani az ünnepségen, hogy „néhány kivételes államférfiúnak, Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kunó miniszternek köszönhető, hogy az elvesztett világháború, a vörös terror 133 napja és a trianoni diktátum roppant súlya alatt sem temetett maga alá minket a történelem.” (Stimmel.)
Kapkodták is a levegőt a túloldalon. A „demokratikus” ellenzék mellett maga Heisler András Mazsihisz-elnök, sőt még Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus frontembere (hoppon maradt „Sukoró-befektető”) is kikelt magából.
Kell-e alkalmasabb csócsálni való most, hogy lankadni látszik a tüntizők lendülete? A szörnyülködők között persze Lendvai Ildikó (MSZP, naftalintagozat) is felbukkant. A Kádár-kor éber cenzor asszonya ezúttal a Népszava pulpitusáról üzent híveinek: „Horthy belovagolt a Fideszbe”.
(Sokat nem idéznék a gyalázkodó írásból, egyik mondata aljasabb, mint a másik. Olyan lendvais.) „Váratlan ideológiai kanyarral a nevére vette Horthyt (…) Nemzetmentésben, országépítésben mindenesetre kollégák. (…) Nagy kár, hogy a nemzetmentés végül nem sikerült annyira jól. Mármint Horthynak (…)” Ildikó asszony ezek után leszögezi: sok tartaléka nem lehet a Fidesznek, ha már a „Jobbik túlsó szélén” álló, csalódott szavazóit kívánja megnyerni. Ennyit vesz le az Orbán-beszédből szegény.
„Drága Cenzorina! – írja egy kommentelő. – Ön, személy szerint belovagolt egy olyan pártba, amelyik halomra gyilkoltatta 1956 után a magyar embereket és szintén belovagolt egy zsidóktól zabrált villába, szottyos csirkét zabálni! Nem kellene eltűnnie végre a közéletből?”
Kell még valamit mondanom, Ildikó?