A munkaadói szférát a jelek szerint továbbra is hidegen hagyja a keresztényi gondolatkör. Ezúttal a munkaszüneti nappá lett nagypéntek kapcsán tervezik újra megmutatni, mennyire fütyülnek a hívők lelkivilágára.
Még az újjászületésről és az áldozathozatalról szóló ünnepen is igazolni kívánják, hogy ők maguk nem hajlandók semmiféle áldozathozatalra. Hírek szerint a termelői szektorban több cég is úgy döntött, hogy a nagypénteki „kiesést” ellensúlyozandó nagyszombatra rendeli be dolgozóit. The time is money – az idő pénz. (Ide egy mélyről jövő, cifra mondatot akartam írni, de aztán – nagypéntekről lévén szó – eszembe jutottak Jézus szavai a keresztfán: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”) Szó se róla, burzsujaink gyakorlatias – vagy ha úgy tetszik, pogány – lépését nem tiltja a törvény, hiszen az csak a nagypénteket nyilvánította munkaszüneti nappá.
Az áldozathozatal meg ugye nem munkaadói kategória, nem mozgatja meg az ottaniak lelkét. Ha van nekik egyáltalán… (Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke felháborítónak nevezte a spekuláló vállalkozásokat. Szerinte nemes cselekedet volt a kormánytól, hogy munkaszüneti nappá nyilvánította az ünnepet, gyalázatos lenne, ha a vállalatok most a nagyszombati munkavégzéssel büntetnék a dolgozókat.)
Megjegyzem, a történet nem túlságosan meglepő, hiszen a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége már a legelső pillanatban elfogadhatatlan és inkorrekt lépésnek nevezte a pihenőnap ötletét, mondván, az sem gazdasági, sem versenyképességi szempontból nem jó lépés. (Az ő trezorban rekedt bukszaszempontjuk szerint – A szerk.)
A munkáltatók úgy látják: félő, hogy az ünneppé lett nagypéntek növelni fogja a munkaerőhiányt.
Jézusról, áldozathozatalról szót sem ejtettek. Ki az? Mi az?