A szerelemnek nincs színe – magyarázza Fekete-Győr András pártelnök-szexológus, és én már itt elveszítem a fonalat, merthogy határozottan emlékszem, hogy a Momentum-vezér által javasolt Pride-fesztiválokon szivárvány-, illetve rózsaszínű zászlók szoktak lobogni, sőt a placcon vonagló hagyományőrzők tangája, ülepdíszítő pávatolla is ezekben a színekben játszik.
Azt is állítja a búgó hangú, szőrös ember, hogy nemzetisége, sőt neme sincs a szerelemnek – bár ezt a kormányoldal úgysem értheti. (Azok ott elavultak, kirekesztők és begyepesedettek, gőzük nincs, mi az a XXI. század.) A videóüzenetből megtudjuk, a Momentum politikai közösségként vesz majd részt a melegfesztiválon. „Ez közösségünkben nem kérdés, nem is vita – magyarázza a szónok –, ez arról szól, hogy valaki érti-e a XXI. századot.”
Régen, az ántivilágban másnak lenni még pártsemleges státusnak számított. Az ismerkedni akaró azonos neműek nem firtatták egymás ideológiai hovatartozását; liberális szemléletű, homokos ember minden további nélkül barátságba elegyedett a legbigottabb rendpárti vágytársával is – és fordítva –, mozgalmi kérdések ilyenkor sosem kerültek szóba.
(Agitálás ugyan előfordult, de sosem politikai természetű…) Most viszont, hogy a pártpolitika a szerelmi élet e szegmensére is rátelepedett (értsd: a liberális pártok potenciális szavazókat látnak az érintettekben), elmérgesedni látszik a helyzet. Lám, itt ez a karonülő, lármás ifjú is! Képes saját politikai ambíciói érdekében egymásnak ugrasztani hagyományos párokat a kacifántosabb szerelem híveivel.
Igen érdekel, hogy a migránsgyámolítással is foglalkozó Momentum hogyan tervezi majd összehozni a pávatollas büszkéket a harmadik világból érkező, nagytermészetű népvándorlókkal.
Az lesz majd a fesztivál!