Rövid névnapi ismertetővel konferálta fel a szocialisták miniszterelnök-jelöltjét Molnár Gyula elnök a párt szombati kongresszusának önfeledt küldöttei előtt: „A Gyula név fáklyát jelent, a László pedig azt, hatalom és dicsőség. Készen állok, hogy fáklyaként világítsak Botka Lászlónak.” Erre speciel szüksége is lesz a hórihorgas szegedi polgármesternek, Rolex Lacinak, ahogyan az a folytatásban elmondott, közel egyórás beszédéből is kiderült. Ilyeneket mondott a szónok (a teljesség igénye nélkül): „Fideszes főbetyárok, eljött az idő, amikor visszaköveteljük az országot!”; „Elegünk van belőletek, többet, jobbat akarunk!”; „Bilincs vár a tolvajokra és a nemzetgyilkosokra!” Stb. (Az urizálókra és az adóelkerülőkre nem tért ki a rétor.) A jelen lévő küldöttek csillogó szemmel, percekig tartó, álló tapssal jutalmazták a politikus veretes beszédét, aztán persze elsöprő fölénnyel – ellenjelölt nem volt – pajzsra emelték a hatalmat és dicsőséget szimbolizáló, méretes embert. (Gyula közben fáklyaként lobogott tovább, ahogy ígérte…)
Nem akarok ünneprontó lenni, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a fergeteges Botka-nyitány nem fordul-e majd a visszájára. Ha valaki, hát éppen a tengeri búvárkodásban jártas Rolex Laci tudja a legjobban, milyen veszélyekkel járhat az, ha valaki, így, fütyülve az alapvető előírásokra, nagy dérrel-dúrral, hirtelen jön föl a mélyből, a dagonyás iszapból…
Attól tartok, Botka búvár a nagy kongresszusi mámor hevében egész egyszerűen elfelejtette a mélységi mámor veszélyeit. (A tekintetén is tisztán látszott, hogy valami nem stimmel.) De vajon miért nem szólt neki az önfeledten lobogó Fáklya-Gyula – vagy ahogyan az egyik kommentelő nevezi: „Agyalágyula” –, hogy vigyázz, Laci, nem jó, ha hirtelen ilyen sárosan a felszínre kerülsz?