Az ellenzéknek morális kötelessége lenne, hogy Soros György mellé álljon – nyilatkozta a Népszava keddi számában Szentpéteri Nagy Richard politikai elemző és humanista, aki szerint Soros „egy kiváló, nagyszerű ember, az egyik legnagyobb magyar, aki rengeteget adott ennek az országnak”.
No, a szerkesztőséget sem kellett különösebben nógatni, még ugyanebben a számban N. Kósa Judit tollából lánglelkű írás jelent meg „a nagyszerű emberről”. Egyebek közt megtudhattuk, hogy a „célkeresztbe beragadt idős üzletembert” ért vádak a valósággal köszönőviszonyban sincsenek, ugyanis a nemzeti konzultáció hét pontjából négyben hamisít, csúsztat és torzít a kormány, háromban pedig nettó hazudik.
Hogy érzékletesebb legyen Soros György méltatása, a szerző egy másik hányattatott notabilitás sorsát hozza fel párhuzamként. „Nagyjából egy évtized telt el azóta, hogy Magyarország akkori miniszterelnöke belebukott a hazugságba. Nem abba, hogy hazudott, hiszen valójában nem tett ilyet… – érzékenyebb olvasónak e ponton repülősót javaslok; a szerk. –, 2006-ban a hazugság látszata is elég volt egy éppen országjobbításra készülő miniszterelnök megsemmisüléséhez.”
Lám, mivé lett egy évtized alatt a politika – teszi fel a költői kérdést a dalnok asszonyka, majd, mint a téma avatott ismerője, maga válaszol: 2017-ben vállvonogatásnál több nem kíséri a hazugságözönt. „De ne áltassuk magunkat, nem csak a politika az, ami lezüllött (…) Orbán rég magával rántotta a mélybe az egész országot.”
Meg azt is írja a szerző, hogy ez az egész itt nem különösebben új, hiszen „a szabad véleménynyilvánítás megmaradt végvárai már hónapok óta unásig ismételgetik ugyanezeket az érveket”. (Az egyik ilyen „végvár” speciel maga a Népszava – nem véletlen, hogy Judit kollegina is ide jött át a Teller-leveles Népszabadságtól.)