Leszámítva Heisler Andrást és csapatát, a magyar zsidóság zöme eredményesnek ítélte az izraeli kormányfő budapesti látogatását. Az ATV-ben nyilatkozó Mazsihisz-vezér el is határolódott mindenkitől, aki másképpen látja a magyar zsidóság gondjait, mint ő. Heisler nem a stúdióban fakadt ki először. Szerdán a zsinagógában elmondott beszédében is beszólt a két kormányfőnek. A Soros-kampány kapcsán – Orbán Viktornak címezve – közölte: a zsidó közösség újra félni kezdett. Netanjahuhoz fordulva pedig kijelentette: hideg zuhanyként érte, hogy külügyminisztériuma visszavonta a plakátkampányt elítélő közleményét.
Mikor a műsorvezető azzal szembesítette Heislert, hogy Köves Slomó szerint a Soros-plakát nem is antiszemita, fitymálón csak annyit mondott: Kövesék (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) csupán minoritását képezik a magyarországi zsidóságnak. Vagyis nem tényezők. A képernyőn viszont inkább az jött át, hogy Heislernek savanyú a szőlő, igazából ő a „minoritás”… (A műsorvezető azt is közbevetette, hogy amikor az izraeli főrabbi legutóbb Pesten járt, nem a Mazsihiszhoz, hanem Köveshez látogatott el. Hogyan van ez? Heisler továbbra is a magas lóról válaszolt: nagyot hibázott a főrabbi, ír is majd neki erről egy levelet.)
Heisler egyik mondatánál megakadtam. Arról panaszkodott, hogy a Mazsihisz iszonyatos küzdelmet folytat, de nem a kormánnyal, nem az antiszemitizmussal – az asszimilációval. Ja, vagy úgy! A holokauszt emlékének ébrentartására – Heisler szerint – azért van szükség, hogy a zsidóság megőrizhesse identitását, ami „jelenleg komoly veszélyben van Magyarországon”. Vagyis ha jól értem: az antiszemitizmus vádjának folyamatos emlegetése azért szükséges, hogy a zsidó ember tovább rémüldözhessen, és eszébe se jusson beilleszkedni. Előnyösebb, ha „kirekesztett”. Orvos látta már?