A politikai kutatócég azzal indít, „már kevés az idő arra, hogy politikai tartalom szempontjából valaki megerősödjön”. (Erre szerintem már az érintettek is rájöttek, elég csak a lekonyult szimpátiagörbéket elemezni.)
A „forró kampány” a következőket jelentené: 1. Emelni kell a választások tétjét. Ilyeneket kell mondogatni a híveknek unos-untalan: „Ez az utolsó esély a demokrácia megmentésére” vagy „Orbán a választás után ki fog lépni az EU-ból” – az sem baj, hogy ez nem igaz. (Az anarchiacsinálás atyja, Saul Alinsky intelmeinek egyike így szól: „Nemcsak az a hatalom, amivel valóban rendelkezel, hanem az is, amiről az ellenség azt hiszi, hogy rendelkezel”.) 2. Primitív, szájbarágós kérdéseket kell föltenni az embereknek: „EU vagy Moszkva?”, „Diktatúra vagy demokrácia” stb. 3. Korrupciós ügyeket kell felderíteni. (Ha nincs ilyen, akkor elég sejtetni kaján, kacsingatós ábrázattal…) Policy Agendáék szerint ezekkel a módszerekkel sok szavazót lehet megmozgatni. Legalábbis a még megmaradtak közül…
Az ötletgazdák figyelmeztetnek: a forró kampány és a leegyszerűsített üzenetek veszélyt is hordoznak magukban. Lehet, hogy a kormánypártoktól elforduló szavazóknak nem fekszik a pokróc tempó, annak túlzott alkalmazása taszíthatja a kormányváltást akarókat. Akkor pedig még egy számmal nagyobb lesz a tavaszi zakó.