Ahhoz képest, hogy néhány napja még mekkora hisztit rendezett a fővárosi ellenzék (MSZP, DK, Liberálisok) a római-parti gáttal kapcsolatos vitában, most hallgat a gyülekezet, mint hal a szatyorban. Még a szocialisták harsány szószólója, a sajtkukac Horváth Csaba is lekonyult, holott előtte épp ő szavalta kigyúlt ábrázattal: „A főváros történetének legnagyobb ingatlanpanamája zajlik.”
Szózatának lényege: 2010 előtt állítólag még senki nem támogatta, hogy a gát a part menti nyomvonalon legyen, erre most tessék… A bősz hőbörgés csak akkor hagyott alább, amikor Tarlós István főpolgármester a rétor figyelmébe ajánlotta: 2009-ben épp a hatalmon lévő MSZP–SZDSZ-képviselők szavazták meg ugyanezt a nyomvonalat. Még előnyként is hivatkoztak arra, hogy így a terület továbbfejleszthető lesz. Ehhez képest most épp Horváth frakcióvezető úr ágaskodik itt a legjobban. Memória, elvtársak! Memória!
Azon az ominózus (2009-es) szavazáson egyébként harminchat szocialista és szabad demokrata képviselő igen szavazatával – nem és tartózkodás nélkül – határoztak a nyomvonal mellett. (Az ellenzék aznap bent sem volt a közgyűlésben.)
Kár, hogy erre Horváth Csaba „nem emlékszik”, vagy csak kiment a fejéből. Megjegyzem, a részletekről meg lehetne kérdezni akár a városháza akkori tekintetes elöljáróit is, például Demszky Gábor főpolgármestert vagy helyettesét, Hagyó Miklóst. Netán az akkor még szocialista színekben gombnyomogató Gy. Németh Erzsébetet, aki most a DK frontembere. (Igaz, Erzsike elsősorban „metrós”; földalattivitái Tarlós Istvánnal csak azóta lanyhultak, amióta a 4-es metró eltapsolt milliárdjai után kutakodó OLAF-bizottság őt is meg akarta hallgatni a disznóság részleteiről.)
Úgy fest, a fővárosi ellenzék önmagát aprítja a levesbe.
Már rotyognak.