Most, hogy Molnár Gyula pártelnök parancsára kénytelen-kelletlen megbékélt a két egymásnak ugró szocialista főember, Botka László miniszterelnök-jelölt és Molnár Zsolt elnökségi tag, tájékozatlanabb ember azt hinné, újra minden rendben az MSZP háza táján; lám, happy enddel ért véget a színdarab, hála elnök úr bölcs közbenjárásának. Igaz is, Molnár Gyula már a májusi pártkongresszuson elmagyarázta: „A Gyula név fáklyát jelent, a László pedig azt: hatalom és dicsőség. Készen állok, hogy fáklyaként világítsak Botka Lászlónak.”
Félek, lesz még világítanivalója elnök úrnak. Csak bírja fáklyával…
Az ugyan lehet, hogy Molnár Zsoltot most sikerült kikapcsolni, csakhogy a rakoncátlan kolléga nem magányos harcosként méltatlankodott a Botka-stratégiával szemben. Komoly tábora van. (A szkinhedmúlttal is megvádolt Molnár Zsolt – anno Göncz Árpádot füttyögte ki a Kossuth téren – nem egyszerű eset, a minap például kiderült: pár hónapja egy repülőgépen felejtette a laptopját. Akad, aki még azért orrol rá, mert a 2006-os választáson képes volt visszalépni a vigyori Szadeszelnök, Kóka János javára…)
És ne feledjük, az alapdilemma továbbra is áll: Gyurcsánnyal vagy nélküle? Míg a „nyitottak” azzal érvelnek, hogy Fletó nélkül garantált a zakó, Botka azt mondja, az őszödi ember maga a két lábon járó veszedelem. Emellett sokan füstölögnek a párton belül amiatt, hogy újabban mindenféle szervezeti és pénzügyi döntéshez Botka jóváhagyása kell, holott ilyesmiről csakis az országos párttanács dönthet.
(Ráadásul Botka nem is tagja a tanácsnak.) Többen meg azért húzzák a szájukat, mert a szegedi polgármester vétójogot követelt (és egyetértési jognak keresztelve meg is kapott) a pártvezetéstől az egyéni jelöltek kiválasztásában és az országos lista felállításában. Talán pallosjoga is lesz. Vagyis hiába lobog Gyula a fáklyával, javában tart az MSZP-bál.