Nemcsak a könyv témája (a rendszerváltás utáni első öt év a korabeli sajtó tükrében), de maga a kötet is súlyos, épphogy belefér egy diplomatatáskába. Ráadásul a 450 oldalas mű szerkesztője, közreadója, Murányi László azt mondja, ennek sokszorosa is lehetett volna a kötet – bár nem biztos, hogy a nagyobb terjedelem föltétlenül erősíti a hitelességet. Márpedig ez volt a lényeg. Lássuk, olvassuk újra!… – 1989–1994 – Hazánk nagy történelmi fordulókban – ezt a címet adta munkájának a Magyar Televízió egykori főmunkatársa, országgyűlési tudósítója, a Parlamenti Napló főszerkesztője. Nagy idők tanúja.
Voltaképpen a T. Ház folyosói asztalára kirakott újságok, folyóiratok, (sőt pártközlemények, -felhívások) rendszerezett gyűjteménye ez a könyv, amely még az arányokra is ügyelő szerkesztő válogatása révén került a nyomdába. Kommentár nincs a fénymásolt anyagok mellett, a szerkesztő nagyfiúnak, gondolkodó embernek tekinti az olvasót. Jól teszi. Gondolkodtassanak csak el minket ezek az írások: hol rontottunk el? Közelebb leszünk a válaszhoz, ha végigolvassuk ezt a régről hiányzó munkát. Talán segít megérteni azt a nem kevés jóvátehetetlen hibával, mulasztással, tévedéssel és bűnnel szegélyezett kort.
Belelapozni a könyvbe, és visszafiatalodni az eufórikus évekbe, egy pillanat műve. (Elsőre csak fölütni, belepillantani akartam – órák múlva szédültem ki a fotelból a másállapotosok révületével.) Ennél az öt esztendőnél sűrűbb, mozgalmasabb korszaka nem sok akadt a magyar történelemnek. Sajnálhatja, aki nem élte át felnőtt fejjel, hát még lázas ifjúként… Ezt azzal együtt mondom, hogy a szemlézett ciklus utolsó esztendejének (1994) krónikája sokak elevenébe vág: visszajöttek! Hát mégis visszajöttek a kommunisták! Ide érve önkéntelen bukott ki belőlem a Szörényi-dal refrénje: „Miért hagytuk, hogy így legyen?”