Szinte már hiányoltam Gulyás Márton sztárprovokátort a napok óta tartó CEU-fesztiválról, mikor hétfőn este „végre” felbukkant sudár alakja a szabadságharc aznapi helyszínén, a Sándor-palota előtti placcon. Megjelenése lelkesítőn hatott a konyulni látszó forradalmárokra, a harcosok várakozón, ájult tisztelettel lesték, ezúttal milyen kunszttal áll majd elő az anarchiabajnok. Nos, Márton úgy tervezte, élénk narancssárgára festi az államfői rezidenciát, s ezt úgy kezdi – fontos az antré! –, hogy mindjárt hozzávág az épülethez egy festékesflakont. Csakhogy kiderült, az avantgárd piktor képtelen a cuccot elhajítani a falig… Addig ügyetlenkedett, míg el nem vitték az érdeklődve odaérkező rendőrök. (Szó se róla, Marci nem az a bajnokalkat, a suliban már a bukfencnél kikéredzkedett a tornateremből.) Gulyás atléta eltávolítása persze csak olaj volt a tűzre, a harcosok innentől kezdve a Gyorskocsi utcai fogda előtt folytatták a CEU-ajvékolást, vesszenorbánozást…
Pár hete kis rovatomban már megemlékeztem a fáradhatatlan aktivistáról, mint aki csak azért keveri a balhét, hogy beszéljenek róla. Talán még élvezi is, hogy utálják. Ez a mániája. Hát, Istenem… Munkássága amúgy rém egyszerű: botrányt csinál, beszól a „civil kontroll” nevében, aztán ha válasz érkezik, belevigyorog a másik képébe, végül diadalittasan körbenéz: na, ugye, hogy ki tudlak hozni a sodrodból, ember? (Talán Juhász Petivel együtt tréningezik. A fütyülőssel.) Persze nem minden attrakció jön be…
Az óév utolsó Gulyás-fellépése nyomán például úgy hajították ki az egyik körúti étteremből, mint fostos macskát szokás a gangról… Előtte egy DK-tüntetésen Gyurcsány-nyugdíjasok rázták ki a nadrágjából, amikor transzparensével hadonászott a tömegben.
Most meg itt ez a Sándor-palota-jelenet. Most ez volt a „soros”.