Ha kormányra kerülnek, kikiáltják a negyedik köztársaságot, mondta Kunhalmi Ágnes MSZP-képviselő az Országgyűlés zárónapján (derültség a teremben), miután arról tájékoztatott, hogy a haza a szakadék szélén áll, a gyermekek éheznek, az egészségügy csődközelben, a lakosság fele pedig olyan szegény, mint a templom egere. – Ha ez az Isten kegyelméből történő jobboldali kormányzás mérlege, akkor sürgősen kongassák meg a vészharangokat – frappírozott Ágnes asszony, aki egyébiránt néhány napja a párt hivatalos arca. (Ebben a minőségében alighanem ez volt a szűzbeszédje.)
Amióta Kunhalmi Ágnes az őszi EFOTT-fesztiválon tévékamerák előtt vörös csillagot pingált elnöke, Molnár Gyula karjára, az embernek van egy olyan érzése, hogy ismét a begyepesedett irányzat vette át a kezdeményezést a hatalomba visszakapaszkodni akaró gyülekezetben. Az a szárny, amelyik még mindig karon ülő hülyegyereknek tartja a magyar embert. Olyannak, aki – mint a hajdani szemináriumokon – vita nélkül, kilúgozott aggyal tapsolja végig a Párt helyzetértékelését, majd a választáson birka módjára beikszeli a „megfelelő” rubrikát. Ideális állapot is ez az élcsapat számára, hisz hatalomra kerülvén már csak ki kell hátrálni az ígéretek mögül.
Csakhogy újabban problémásabb lett a szavazópolgár. Olyan is van, aki gondolkodik, mielőtt rubrikát ikszel. Erre nem volt fölkészülve a párt. Most megy a lázas tanakodás, hogyan tovább… Egyelőre Kunhalmi Ágnesig jutottak: kacagtassa az embereket! Szegény erre előállt ezzel a negyedik köztársasággal, amit majd az MSZP kiált ki.
Az ember a térdét csapdossa…