Hogy képben legyünk a kavargó nagyvilág dolgaiban, maga Charles Gati siet a segítségünkre. Nem először. Az Amerikában élő, magyar származású politológus minap a Népszava hasábjain keresztül nyúlt a hónunk alá.
(Pár esztendeje ugyanő azzal vigasztalta a magyarság elégedetlen felét: nyugi, nyugi, ha parlamentárisan nem sikerül leváltani Orbán Viktor kormányát, vannak más módszerek is. Például a polgárháború.)
Az agg gondolkodó ezúttal a franciaországi választások elemzésén keresztül vezette le, miért nem szabad elcsüggednie a hazai ellenzéknek. A fejlett világban a harc a városok és a vidék között zajlik, s a francia eredmények tükrében úgy tűnik, hogy a politikai kötélhúzás most a városi mentalitással rokonszenvez.
Megtudjuk, Amerikában ugyan a „vidéki” Trump lett az elnök, a nagyvárosok óriási többsége viszont Clintont támogatta. Na, ugye. Vagy ott volt a tavaszi brexit… Bár a szavazók többsége az uniós szakítást akarta, a fővárosban – a művelt Londonban – csak a választók negyven százaléka akart kilépni.
Moszkvában és Varsóban is hasonló a helyzet, magyarázta Mr. Gati, igaz, ott sincs többsége a nemzeti oldalnak, hiszen csupán a vidékiek akarják Putyint és Kaczynskit… Ugyanez van nálunk is – sugallja a „magyarságszakértő” –, a két világháború közötti időknél megrekedt népi-nemzetiekkel küzd Budapest értelmisége.
„Párizs kilencven százaléka most a liberális Emmanuel Macron elnökségére szavazott (…) Azok, akik most a Népszavában olvassák ezt a kis elmefuttatást – zárul a cikk –, igyanak egy pohár finom magyar bort és ünnepeljék a párizsi kilencven százalékot.”
Mutatja sűrűn a televízió liberális Párizs végeláthatatlan sátorrengetegét, hömpölygő, ténfergő migránshordáját – hát mit mondjak…