Az egyik talán az, hogy a nagypénzű spekuláns immár nem bízik abban, hogy budapesti „szabadságharcosai” győztesen hagyják majd el a csatateret a magyar kormányzattal hetek óta vívott mérkőzéseik végén. („Mérkőzéseik” – kétségbeejtő idétlenkedéseik.)
Alighanem Soros is látja már (elvégre nem buta ember), hogy a belváros flaszterein dacoló harcosai nemhogy híveket nem szereztek a CEU-ügynek álcázott Orbán-ellenességnek – éppen fordítva. A dolog momentán úgy fest, hogy Budapest, sőt az ország közönségének kezd nagyon elege lenni a közterületeken hőbörgő, randalírozó, festő-mázoló „forradalmi ifjúságból”. Ott tartunk, hogy már a politikától eddig elzárkózó jámbor polgár feje is bedagad, elvörösödik, ha a liberális szónokok fellépéseiről érkeznek hírek.
A rafinált Soros most taktikát vált. Máshonnan próbálkozik. „Frontátvonulás.” Találkozót kezdeményez a kontinens első emberével. Az senkit ne tévesszen meg, hogy hivatalosan Juncker a házigazda, a „meghívó fél”. Ez csak amolyan formaság. Mégiscsak jobban néz ki, ha a borvirágos ábrázatú ember brüsszeli palotájában tárgyalnak a felek, nem pedig a pénzmágnás valamelyik luxusirodájában.
Hogy itt nem lehet kötetlenül, bizalmasan beszélgetni a CEU-ról, a „magyar kérdésről” – dehogynem. Sőt Juncker elnökkel itt lehet csak igazán szót érteni, itt tud kellőképpen feloldódni (ezt látni is rajta) – márpedig Sorosnak ez a legfontosabb. Innen kezdve már a pénzember ügyességén múlik, mennyire tudja meggyőzni az uniós vezért arról, hogy le kellene játszani a pályáról Orbán Viktort.
(Ui.: Érdekelne, hogy vajon a politikusokat szelíden felpofozgató Juncker Sorosnak is kiosztja-e a tockost.)