Amikor ezeket a sorokat pötyögöm, még nem tudhatom, milyen eredményt hoz a keddi éjszakába nyúló Barcelona–Juventus futballrangadó, annyi biztos, hogy a katalánok csak a győzelemmel lennének elégedettek.
Mindig így vannak ezzel az ottaniak, hát még most, hogy párhuzamosan egy másik, még nagyobb mérkőzést is vívnak – Madriddal csatáznak a katalán függetlenségért. A „továbbjutásért”.
Nem ma kezdődött a küzdelem. Az aktualitást most az adja, hogy Katalónia hamarosan népszavazást tart a tartomány függetlenségéről – dacára a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztő határozatának.
A madridi kormány kezdettől elutasítja az elszakadási törekvéseket, mondván, arról csak országos népszavazás dönthet. Ezt viszont Barcelona nem fogadja el: maguk akarnak dönteni a sorsukról. Ki más? A hét elején tartott tüzes demonstráción elképesztő emberáradat töltötte meg a belvárosi utcákat. Az egyik kereszteződésben a tömeg egy hatalmas keresztet formázott meg, így szimbolizálva az ikszet, amit majd a szavazólapra várnak mindenkitől.
A témával természetesen a nemzetközi sajtó is kiemelten foglalkozik. Kommentárokból sincs hiány. A bukaresti Adevarul még Magyarországot sem hagyja ki az elemzéséből:„Budapest nem az egyetlen lesz, amely felhasználja Katalónia mérgező precedensét, de feltétlenül az első, amelyet megihlet a spanyol dráma.”
Ki is fejti aggodalmait. „Magyarország irredenta tendenciákat táplál a magyar etnikum lakta régiókban. Ez világosan megmutatkozott a katolikus gimnázium körüli botrányban, amelyben erősen feltüzelték az indulatokat…”
„Mérgező precedens,… feltüzelt indulatok…” – itt abba is hagytam.
(Ui.: Kedvelem a Juventust is, de most a Barcelonának drukkolok.)