Az aljasság is összehozza az embereket. Most, hogy négy magyar EP-képviselő is igennel szavazott a Magyarországot sújtó uniós eljárásra (az MSZP-s Szanyi Tibor és Ujhelyi István, valamint a DK-s Molnár Csaba és Niedermüller Péter), nekem egy két évvel ezelőtti brüsszeli eset jutott az eszembe.
Az éjt nappallá téve a közös Európáért fáradozó magyar baloldal képviselői saját belső ellenségeik leleplezéséről sem szoktak megfeledkezni. (A tradíciót még boldogult Rákosi Mátyás honosította meg idehaza.) Szanyi hagyományőrző például a nagymellényű Ujhelyi mellett a két gyurcsányistát, Niedermüllert és Molnárt sem kímélte, amikor eltanácsolták a magyar baloldal delegációvezetői posztjáról. Azt nyilatkozta, hogy őt bizony a saját elvtársai puccsolták meg.
„Három gyurcsányista összeállt egy baloldali ellen” – panaszolta, hozzátéve: ez igazából nem is lepte meg, már a megválasztásakor sejtette, előbb-utóbb úgyis nekimennek. Mire a kevély Ujhelyi a közösségi oldalán diagnosztizált: „Sajnálom, hogy Tibor alól kicsúszott a talaj. Volt idő, amikor felnéztem rá.” Még föl sem szívódhatott a snapsz, már érkezett a Kapitány válasza: „A gyenge politikusok sajátja, hogy érvek helyett személyeskedő gyalázkodásba kezdenek.” Hozzátette: őt, Szanyi Tibort tökéletesen megnyugtatja, hogy az EP-képviselők aktivitási rangsorában az előkelő 155. helyen áll a hétszázötven tagú parlamentben, miközben a három puccsista mitugrász a fasorban sincs… Mindjárt sorolta is: Niedermüller a 482., Ujhelyi a 606., Molnár a 616. helyezett. Csak azért üldögélnek a nagyteremben, hogy kilegyen a létszám.
De hát ez már régen volt. Spongyát rá! Különben is, most remek helyzet kínálkozott: Magyarországot lehetett fikázni. Barikádra!