Amikor tehetem – régi mániám –, Újpest-meccsekre járok. Múlt vasárnap nem tehettem, mert az MLSZ zárt kapus mérkőzést rendelt el még a júliusi derbi (Újpest–Fradi) tradicionális balhéi, főképp a szokásos tűzijáték miatt. Nem ismerem a vonatkozó statisztikát, de gyaníthatóan a Szusza-stadion vezeti a zárt kapus meccsek lajstromát, jelezve, errefelé kemény B-közép látogatja a találkozókat. Olyan „kemény legények”, akik nemcsak a biztonságiakra, de a futballszövetség retorzióira is nagy ívben tesznek. Sietek kijelenteni, nem tartom jónak a zárt kapus büntetést. Főképp azért nem, mert az nem a tetteseket, hanem a valódi szurkolókat sújtja.
A gyújtó-füstölő randalírozó nem szurkoló. Őt nem érdekli, hogy nem láthatja a következő otthoni bajnokit, mert őt igazából nem is érdekli a foci, ha érdekelné, biztosan nem tüzeskedne. A randalírozó a balhé kedvéért jár ki a meccsre. Neki a szektor tömege, a nyáj kell, amelyben megbújva kiélheti a perverzitását. (Jó hecc ám az ilyesmi! Lám, mekkora kalamajkát tudok kavarni én, a kis nulladik nímand, akit sehol senki nem jegyez! Vagy lehet, hogy mégiscsak vagyok valaki?…)
Mondom, nem tartom jónak – sőt egyenesen rossznak tartom – ezt a közönségellenes pályabezárást, de az is biztos, hogy valamit okvetlenül tenni kellene, mielőtt még az a pár ezer drukker is végképp leszokik a
meccslátogatásról, aki még megmaradt a régi, méretes táborból.
Kimerítené a Btk. felbujtásról szóló bekezdését, ha én most azt javasolnám a drukkereknek – az igaziaknak –, hogy legközelebb csavarják ki a petárdát az azt elhajítani készülő bajkeverő kezéből, netán mindjárt keverjenek is le neki két egyformát – nem is mondok ilyet. Csak kérdést teszek föl nekik, szigorúan magánemberként: arany cimborák, miért nem kapjátok már végre szájon, zavarjátok el a pusztába ezeket a mellettetek tobzódó, elmebeteg anyaszomorítókat?