Hogy Botka László és a vele szimpatizáló MSZP-sek nem álltak kétszer sorba, amikor az észt osztogatták, az már akkor kiderült, amikor elhitették magukkal, hogy a szegedi polgármester ringbe szállhat miniszterelnök-jelöltként. Erre aztán az is rátett egy lapáttal, hogy amikor napvilágot láttak sorozatos botrányai, még akkor sem hívták vissza azonnal. Sőt ostoba fejükbe vették valamiféle árnyékkormány felállítását is, ami a politikatörténet legérdekesebb alakulata lett volna, hiszen mire összejöttek páran, már le is fejezték az egészet. De nem csak ebben nagy a fejetlenség arrafelé mostanában.
Mit gondoltak, milyen miniszterelnök-jelölt lesz Botka azzal a szlogennel a szájában, hogy fizessenek a gazdagok? A nemzet egykori kopasz apja, a rossz emlékű Rákosi pajtás sem volt túl sikeres ezzel a mondattal, de egy urizáló, egzotikus luxusnyaralásokon búvárkodó, hivalkodó, milliós Rolex-órában gőgösködő, méregdrága dzsipből a vagyonbevallásban nem szereplő halastava partján kikászálódó álbaloldali figurától mit vártak? De gyorsan a nyilvánosság elé került a Szeviép-ügy, a Gyurcsánnyal közösen használt ügyvéd, Czeglédy milliárdos büntetőügye, majd a parkolóbérlet-botrány is. Botka pedig magyarázkodni sem volt hajlandó, hallgatott megadóan, mint a sír. Talán jobb is. Megvan a véleményünk róla hazudozásai nélkül is.
Most visszahúzódott a lelkem Szegedre, ott akar lábadozni a méretes pofon után, amit az országos politika ringjében kapott. A sors fintora, hogy – a baloldalon közismert megszokás alapján – elsősorban a sajátjaitól. Hiába mutogat sunyin a kormánypártokra.
Elvtársai előbb képen törölték, majd bedobatták vele a törülközőt. Azon sem csodálkoznánk, ha végleg rászámolnának, és a szocialisták polgármesterjelöltje se lenne legközelebb.
Ha lesz még MSZP akkoriban egyáltalán…