Felsorolt urak közül én mindössze Iványi Gábort ismerem, őt is csak hallomásból, de az is éppen elég… (A metodista lelkész, egykori SZDSZ-képviselő mindig vicces ember volt, legutóbb, talán három éve épp a vesztébe rohanó nemzet hóna alá kívánt nyúlni. Negyedmagával arra vállalkozott, hogy – Orbán Viktor lemondása után – gondoskodik majd a rendszer társadalmi igazságtalanságainak korrekciójáról. Programját végül „elsodorták” az események. Értsd: körberöhögték őket.)
Professzor urak most az oslói parlamentnek írt levelükben ekképp méltatják jelöltjüket: „Soros György hozzájárult a demokrácia megteremtéséhez és a Varsói Szerződés felbomlásához, az általa elnökölt Open Society Institute pedig mindenütt a világon támogatja a békés demokratikus átalakulás ügyét. Az általa finanszírozott CEU magas akadémiai színvonalú, nemzetközi és a demokrácia iránt elkötelezett diákok ezreit bocsátotta ki stb.”
Iványiék szerint a Sorost kritizáló „antidemokratikus kormányok” (például Magyarország) csak megerősítik a kivételes ember „szimbolikus súlyát”. A méltatás nem tér ki a jóságos ember világátrendező pénzügyi attrakcióira, ahogyan brüsszeli „eligazításaira” sem, vagy arra, hogy múltja miatt Gyuri bácsi számos országban nemkívánatos személyiség. Gyermekkori „holokausztcsibészségeiről” sem esik szó…
A végkövetkeztetés túl szájbarágós lenne, ki is hagyom. Idebiggyesztek viszont egy friss hírt: az amerikai Time magazin az idei Év embere-díj döntősei közé jelölte Kim Dzsong Unt, Észak-Korea elnökét. (1938-ban Hitler, 1942-ben Sztálin kapta a trófeát.)
Béke-Nobel Sorosnak? Miért is ne…