2017. március 24., péntek, Gábor, Karina napja
Lugas, Lugas Riport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/vampirok-kastelya-1485289/

Vámpírok kastélya

Szerepjáték – Ártalmatlan szórakozás vagy időnyelő hobbi?
Jóllehet a fantasy műfaj kanonizációjának köszönhetően a szerepjáték megítélése sokat változott az elmúlt húsz évben, sokan mégis ferde szemmel néznek rá. Bár már nem tartják sátánista, szektás tevékenységnek, az még mindig kérdés, nem okozhat-e függőséget vagy más pszichés zavarokat.

Jók lesznek így a pókhálók? – Kiraktátok az összes borítékot? – Hova tettétek a tokeneket? – kiabálnak egymásnak a cseh, lengyel, német, horvát és angol hangzavar közepette a Vampire (vámpír) szerepjáték magyar közössége által rendezett, kétnapos, élő szereplős játék (LARP: live action role-playing), a Carpathian Conclave (Kárpát Konklávé) szervezői. A parádsasvári kastélyhotel felbolydult méhkasra hasonlít ezen a február végi péntek estén, hiszen nemrég futott be a mintegy 120 résztvevőt Budapestről a Mátrába szállító busz. Míg a hotel személyzete a szobakulcsok kiosztásával van elfoglalva, vagy az udvaron véletlenül kiontott művért takarítja, addig a szálloda első emeletén még zajlik a dekoráció. Az empire stílusú szalon pókhálókat és sejtelmes, túlvilági fényt kap, a Károlyi-terembe még eldugnak egy-két vörös és fekete borítékot, melyeket majd a játékosoknak kell megtalálniuk, és bizonyos feltételek teljesítése után kinyitni, hogy információkhoz jussanak.

Párbajok művérrel

– Az előbb még itt volt a Bánatos Szűz agancsa… – Hol a vörös testfesték? – Nem látta valaki a fekete kontaktlencsémet? – Fenn hagytam a karakterlapom a szobában! – Dorka, az én arcomat is befested, ugye? Egy sok száz éves Nosferatu mégsem lehet pirospozsgás… – visszhangozza a második emeleti folyosó, ahol az úgynevezett nem játékos karakterek, vagyis NPC-k készülődnek. Ők azok a gyakorlott játékosok által alakított szereplők, akik segítenek a hangulatteremtésben, a történet azon karakterei, akiknek sorsa felett sokszor a többi játékos ügyessége dönt. A konklávé két éjszakájára például vámpírként éled majd újjá Attila, a hun és felesége, Ildikó, Csaba királyfi vagy Thury György.

De mire egy óra múlva belépünk a kastély báltermébe, már nemcsak az őket játszók hagyták maguk mögött civil énjüket, a megnyitón már nem Gergelyek, Olgák, Davidek vagy Lindák vesznek részt, hanem különböző rendű és rangú vámpírok Közép-Európa minden tájáról. Bár továbbra is 2017-et írunk, a konklávé maga egy alternatív fantáziavilágban játszódik, mely a World of Darkness (Sötétség Világa) nevet viseli. Ennek a világnak természetes szereplői a vámpírok, vérfarkasok, szellemek és egyéb regénybe illő, képzeletbeli lények.

Forrás: Kostyál Zsigmond

Interaktív színház Parádsasváron. Ha tudatosan állunk hozzá, nagyon jó helyzetgyakorlat is

Mivel a vámpírok szeretik annak a kornak az öltözékét hordani, amikor – szakkifejezéssel élve – beölelték őket, vannak itt húszas évekbeli estélyibe öltözött kisasszonyok, súlyos gyémántokkal díszített grófnők, századfordulós svájci bankárok keménykalapban, XIX. századi nemesi ruhába öltözött Nádasdy gróf, vagy éppen második világháborús katona agyarakkal vagy hófehérre sápasztott arccal és éjfekete szemekkel. A vámpírok társadalma rendkívül szigorú hierarchia szerint épül fel, ezért az esemény etikettje nagyjából a viktoriánus kor tiszteletadási elvárásait követi: egyre-másra botlunk bele pukedliző, egymást mély fejhajtással köszöntő, esetleg egymásnak éppen csak biccentő játékosokkal.

Ám még mielőtt mindenki teljesen átlényegülne a karakterévé, az úgynevezett „in-es” (in character, vagyis játékbeli) ünnepélyes bevonulás előtt a játékmester „out”-ban (out of character, vagyis játékon kívül) ismerteti a szabályokat, a Vampire szerepjáték általános rendszerét érintő speciális változtatásokat, bemutatja a szervezőket, és mindazokat, akikhez vitás kérdések vagy bizonytalanságok esetén fordulhatnak a játékosok. Aztán, amint fél kilencet üt az óra, megkezdődik az éjszakába nyúló színházasdi. Mert az élő szerepjáték tulajdonképpen nem más, mint improvizatív színház, a meséből kilépett, megelevenedett szereplőkkel és valós eseményekkel, ahol a játékosok nézők és színészek is egyben.

– Olyan, mint egy klasszikus értelemben vett színdarab, abból a szempontból, hogy mindent látsz, ami történik, a legtöbb dolog élőben zajlik előtted. A vér persze csak művér, a párbajok csak jelképesek, narráció és pontszámok alapján zajlanak a küzdelmek, drámai megjelenéssel. De egy live-on ettől függetlenül jóval kevesebb a konkrét történetmesélés, mint az asztali szerepjátékban, ahol tényleg bármi megeshet: elutazhatsz hirtelen Madridba, vagy eltelhet két percben két hét. Az élő játéknak vannak tér- és időbeli korlátai a valószerűség érdekében – magyarázza Sági Kiss Dániel, a konklávé egyik ötletgazdája és fő mesélője, vagyis az eljátszásra szánt történet kitalálója. A civilben építész Sági Kiss a magyar szerepjátékos-közösség egyik kiemelkedő tagja, több mint húsz éve játszik, pontosabban főként mesél:

– Mindig is szerettem történeteket elmondani, átadni, mesélőként pedig ez a dolgom minden játék alkalmával. Bármennyire legyen ez önkéntes, kreatív és alkotó tevékenység – de munka. Mégsem szenvedés, hiszen mielőtt felépítek egy történetet, világot, alaposan utánajárok, rengeteget olvasok, ettől nagyon izgalmas.
Bár az 1974-ben Észak-Amerikában megszületett asztali szerepjáték már a nyolcvanas években megjelent Magyarországon, a hatnál több oldalú kockákkal és papírral-ceruzával játszott interaktív társasjáték iránti érdeklődés igazán a kilencvenes években nőtt meg itthon.

Akkortájt jelentek meg ugyanis az első puha fedeles ponyvafantasy regények, a Kaland-Játék-Kockázat című, ún. lapozgatós könyvek, a Hatalom Kártyái nevezetű gyűjtögetős-cserélgetős kártyajáték, valamint az első magyar fejlesztésű ­szerepjátékrendszer, -világ és szabálykönyv, a M. A. G. U. S. Ezek mind ugyanazt a varázslókkal, orkokkal, elfekkel, tündérekkel, lovagokkal telített fantáziavilágot jelenítették meg.

A kalandregények, lovagi történetek és varázslatos elemeket tartalmazó rajzfilmek (például Gumimacik), vagy a műfaj alapjait lefektető klasszikusok (J. R. R. Tolkien és C. S. Lewis művei) iránt fogékony tizenéves gyerekek számára pedig érthetően vonzó szórakozást jelentett, hogy az asztali szerepjáték keretein belül ezen kalandok, mesék aktív részesei, sőt alakítói lehetnek.

Oldja a feszültséget

– Tizenhárom évesen nagyon odavoltam a fantasyért, és tetszett a gondolat, hogy én is része lehetek egy ilyen kalandnak. Először az asztali játékot a bátyám barátaival próbáltam ki a budai vár tövében, egy beton pingpongasztalon ülve – meséli Lakatos Dóri tervezőasszisztens. Amikor lassan húsz éve megismerkedett a szerepjátékkal, még nem igazán volt „divat” lányokat is bevonni. – Ha jól emlékszem, magusoztunk, egyedüli lányként a fiúk persze engedményeket tettek nekem, a kaland végén pedig minden karakter meghalt, kivéve az enyémet. Jól szórakoztunk, de egy bácsi ránk kiabált, hogy sátánisták vagyunk, mert látta, hogy a szabálykönyv borítóját egy pentagramma díszíti.

Forrás: Kostyál Zsigmond

Jóllehet a fantasy műfaj jelenlegi népszerűségének köszönhetően már inkább érdeklődéssel, mint szörnyülködve figyelt hobbi, ez utóbbi kis anekdota kitűnően példázza, mennyire negatív megítélés alá esett a szerepjáték az első időkben. Éppen ezért a lassan kialakuló játékosközösség elég zárt volt, és a mai napig vannak játékosok, akik munkájukból, pozíciójukból kifolyólag nem szeretik nagy dobra verni, mivel töltik szabadidejüket.

– A kétezres évek elejéig ráadásul nagyon idegen volt itthon az egész fantasy-geek szubkultúra, nem csoda, hogy ilyen légkörben egymás után láttak napvilágot a szerepjátékot elítélő, azt szektás, sátánista bélyeggel illető cikkek, interjúk – magyarázza Sági Kiss Dániel. – Sok szülő és tanár rossz szemmel nézett a szerepjátékra, sokan tiltották, mondván, hogy túl sok időt elvesz. Az általuk ismert hagyományos hobbikat, a sportolást, zenélést tudták értelmezni, a szerepjátékot akkor még kevésbé. Féltek a játékos személyiségének és a karakter tetteinek, jellemének összemosódásától, mert a karakterek sokszor gonosz, kegyetlen lények, mint a vámpírok vagy orkok, tartottak attól, hogy a játék világán belüli esetenkénti erőszak átsugározhat a valóságba.

Azonban 2004–2005 környékén, a Harry Potter-regények és -filmek, valamint A Gyűrűk Ura filmek megjelenésével egyre szélesebb rétegek számára vált nyilvánvalóvá, hogy itt nem valami ördögtől való játékról, világról van szó. Ebben az időben kezdtek egyre népszerűbbek lenni itthon a német típusú, varázslatos elemeket tartalmazó, hagyományos társasjátékok is, és a szintén szerepjáték-alapú online számítógépes játékok (World of Warcraft például). Mindennek köszönhetően a szerepjátékos közeg is nyíltabbá vált.

Köveskálon több évig tartottak a lovagi fantasyhoz kapcsolódó kalandtáborokat, a Harry Potter iránt rajongó ifjúságot az angol varázsvilágban játszódó gyerektábor várta, és a Magyar Tolkien Társaság is akkoriban szervezte első ismeretterjesztő-kreatív programjait, köztük a 2003 óta évről évre megrendezésre kerülő nyári ifjúsági tábort. Azzal egyidejűleg, hogy a tudományban, oktatásban is egyre nagyobb szerepet kapott a gamifikáció, a játékosítás, egyre elfogadottabb lett a fantasy szerepjáték is mint hobbi, feszültségoldó szabadidős tevékenység.

Vörös és fekete borítékok

– Van, aki fest, van, aki táncol, van, aki történeteket vagy karaktereket talál ki. Megfelelő környezetben és megfelelő emberekkel a szerepjáték is kreatív tevékenység. Ráadásul, ha tudatosan állunk hozzá, akkor nagyon jó helyzetgyakorlat is. A mindennapi életben is hasznunkra lehet az improvizációban, konfliktuskezelésben, illetve az empatikus képességeinket is fejleszti – vallja Füzessy-Bonácz Ágnes angoltanár, a Magyar Tolkien Társaság tagja.

Füzessy-Bonácz nem véletlenül említi a beleérző-képesség javítását a szerepjáték pozitív hozadékai között, hiszen a képzelőerő mellett valahol az egész játék az empátiára épül. Enélkül lehetetlen hitelesen elmondani vagy az élő játékban megjeleníteni, mi zajlik a karakter elméjében, lelkében, mik a motivációi, milyen célokért küzd, miben hisz, kit szeret. Ahhoz is szükség van türelemre és empátiára, hogy az ember lánya, fia ne hagyjon ott egy esetenként négy-hat-nyolc órás játékot, ha fáradt vagy unatkozik – amint ezt e sorok írója a fenti konklávé során a saját bőrén tapasztalta meg.

Hiszen a szerepjáték azon kevés társasjátékok egyike, amelyekben kiemelten a karakterek közti együttműködésen van a hangsúly. A már említett vörös-fekete borítékok például ugyanezt a célt szolgálták a konklávén: az egész közösség számára hasznos információk vagy a történet egyik verziójának megoldásához nélkülözhetetlen adatok rejlettek bennük, de olyan képességek, pontok és tulajdonságok kellettek kinyitásukhoz, melyek nem lehettek egyes-egyedül egy karakter birtokában. A játékból nem lehet csak úgy kiszállni, mert egyszerűen szükségük lehet a segítségünkre – mint az életben is.

Hirdetés

Kiemelt

A média választja az elnököt?

A liberális média a jelek szerint tanult Donald Trump győzelméből az óceán túlpartján: nem elég pocskondiázni, lehúzni a sárba, ütni kell, amíg életjelet mutat.

Poszt-trauma

Bróker-ügy: Kulcsár leülte, a szocialisták megúszták

Pedig több ismert szocialista politikust is hírbe hoztak a botránnyal.

Szavazás: magyar lett az Év EP-képviselője

Már tavaly is döntős volt. Vajon ki lehet az?

Alföldi Róbert hazudik

Azt állítja, soha nem politizált direkten a színpadon.

Megalázó sms-eket küldözgetnek a HírTV vezetői a távozóknak

Tovább bomlik Simicska tévéje.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!