Egy kis barna fejet láttam, amint kikukucskált az árokból – mesélte Annika Tännström svéd politikusnő a svéd Expressen lapnak a múlt héten, felidézve, mi esett meg vele futás közben. – Azt hittem, pocok vagy egér, így megálltam, hogy készítsek róla egy fényképet. Menyét volt, s ahelyett, hogy megijedt volna, odaszaladt hozzám, és beleharapott a lábamba.
Nem ez a menyét volt az első állat, amely „felvette a harcot” az emberekkel. Az erdei állatok világszerte egyre közelebb merészkednek a városlakókhoz, jelentős károkat okozva a közlekedésben, az otthonokban, akár a lakók egészségében is. „Számos tényező járul hozzá az állatok elvárosiasodásához, kezdve az elővárosokra jellemző ételbőségtől a klímaváltozáson át a vadászat csökkenéséig” – mondta a National Geographicnak Tristan Donovan, a Vad városok: kalandok az állatokkal a városi dzsungelben című könyv szerzője. A kutatók szerint az állatokat elsősorban az üres gyomruk irányítja a bőséges városok felé, ahol sokkal könnyebb élelmet találni, mint a vidéki régiókban. „Mikor a rókák feltűntek London otthonaiban, elgondolkoztam – így a szerző –, mert gyerekkoromban ilyesmi nem fordult elő. Érdekelt, mi történik, és tapasztalnak-e máshol is hasonlót.”
Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani a városokba betévedő, randalírozó vadakról. Gondoljunk csak a nyáron Budapest utcáin napokig kóborló, Bonnie és Clyde-ként emlegetett két vadkanra, amelyek többször borsot törtek az őt üldöző rendőrök orra alá. Fajtársaik egyébként jelenleg Olaszországban is nagy gondokat okoznak, ugyanis több helyen, még a római otthonok belső udvaraiban is feltűntek az utóbbi időben. Az olaszok furcsa megoldással álltak elő, hogy kordában tartsák az inváziót. Egy kan vaddisznók számára készült fogamzásgátló tablettát tesztelnek a toszkán hegyekben fekvő Maremma nemzeti parkban. A gomba formájú adagoló még csak ételt ad ki, de a jövő hónaptól belehelyezik a pirulákat is. Ha a rendszer működik, hatékony fegyver lesz az olaszok és a vaddisznók háborújában – írta a The Local olasz kiadása. A becslések szerint csupán Toscanában legalább 400 ezer vadkan él, kétszer annyi, mint amennyit a térség fenn tud tartani. De nem csak Európában okoznak problémát. „A disznók valójában nem hülyék. Kinyitották a próbafülke ajtaját, úgy jutottak be” – mondta annak a hongkongi boltnak a menedzsere, ahol májusban elkaptak egy ott csatangoló vaddisznót, írja a BBC. Az állat a bevásárlóközpont tetejére felmászva zuhant be a shopping centerbe, és sokáig játszott bújócskát a biztonságiakkal, mire egy gyerekruhaüzletben sikerült sarokba szorítani.
Szakértők szerint nemcsak a vaddisznók, hanem más fajok is képesek hosszabb távú fennmaradásra a városi környezetben. „A nagyvárosok rendkívül heterogének, különböző ökológiai adottságok keverékei jelennek meg bennük” – nyilatkozott David Goode ökológus a The Guardiannek. Egy másik ökológus-szakértő, Mathew Frith úgy fogalmazott: ijesztő, hogy az állatok milyen gyorsan akklimatizálódnak fiziológiailag is. A sólymok például a közvilágításnak köszönhetően képessé váltak a madarak elejtésére éjjel is, miközben eredeti élőhelyükön ezt csak nappal tudták megtenni. A szürke mókusok pedig áttértek a hangjelzések helyett a vizuális jelek adására „riadó” esetén, hiszen a megnövekedett zajszint miatt nem hallották egymás jelzéseit. Mi több, a gyapotegereknek és a réti pockoknak megnőtt az agytérfogatuk a városi, keményebb élethez való alkalmazkodásnak köszönhetően, írják a National Geographicban publikáló kutatók.
Míg Európában csupán a megvadult rókák és rágcsálók inváziójával kell szembenézni, kissé keletebbre sokkal kevésbé mókás események zajlanak. Az orosz nagyvárosokat megszállták az éhes medvék: az elmúlt hónapban például Lucsegorszk város több lakóját is megsebesítették, egy férfi életét vesztette. Az emberek nem merik elhagyni otthonukat, a hatóságok pedig medvevadászatba kezdtek. Minden ajtó zárva, mindenhol figyelmeztetések olvashatók, hogy hol biztonságos a közlekedés gyerekekkel – számolt be egy helyi nő.
De nem csak Oroszországban okoznak gondot a nagyvadak, egy hegyi oroszlán például jó ideje él Los Angeles peremén, míg Chicago régiója a becslések szerint már kétezer prérifarkas lakóhelye. Utóbbiak egyébként az Egyesült Államok más részén is megvetették a lábukat. New Yorkban gyorsan elterjedt a hír, hogy egy helyi bár tetején is berendezkedtek. Kérdés, hogy mi lesz ezen állatok sorsa, hiszen a lakosság eltérően viszonyul hozzájuk. Egyesek etetik őket, míg mások kevésbé örülnek, az Egyesült Királyságban például már mesterlövészeket fogadtak a lakosok a házuk körül lófráló rókák kilövésére.
Bizonyos állatok városi megjelenése nagyobb gondokat is okozhat. A svéd „hódmaffia” például országos áramkimaradásokat okozott, miután megrágcsálta az egyik legnagyobb áramszolgáltató kábeleit. Nem mindegy az sem, hogy a politika hogyan kezeli majd a kérdést, hiszen a legtöbb esetben a városvezetők értetlenül állnak a jelenség láttán. Egy londoni külvárosi polgármester például a rókák irtására tett javaslatot, miután egy megvadult négylábú leharapta egy kisbaba ujját a család kertjében. Tristan Donovan viszont azon a véleményen van, hogy a városi vadállatok legtöbb esetben nem okoznak problémát, a metropoliszokba beköltöző jövevényeket jobban kellene értékelnünk, hiszen fantasztikus, hogy a városok ily módon sem élettelenek.