De miért fogyatkozik az ország népessége? Törvényszerű-e, hogy évről évre kevesebben leszünk? Spéder Zsolttal, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatójával arról beszélgettünk, mi minden befolyásolja a népesség alakulását, és a számítások végeredményeként hogyan jött ki, hogy 2060-ban éppen 7 902 861 ember él majd Magyarországon.
– Miből indulnak ki, hogyan számolnak, amikor fél évszázados távlatra szóló előreszámítást végeznek az ország lakosságának csökkenéséről?
– A népesség alakulását alapvetően három tényező befolyásolja, a születések száma, a halálozások száma és a vándorlás, vagy más néven migráció. Mindháromnak megvannak a maga törvényszerűségei, ezek ismertek és képletekkel leírhatók. Háborúk, katasztrófák, világjárványok felboríthatják a modelleket, a mindennapok során azonban viszonylag egyszerű és megbízható összefüggésekre támaszkodhatunk. A legkevesebb bizonytalanság a halálozásokkal van, ezek számát döntően az időskorúak befolyásolják. Míg gyermekkorúakat érintő halálesetek ezrelékeket jelentenek egy adott év statisztikájában, a 68 évesek például már 13 százalékot tesznek ki. Erről nagyon pontos adataink vannak, hiszen Magyarországon senkit nem temetnek el úgy, hogy nem állapítják meg a halál okát, az orvosok által kiállított lapokat pedig beküldik a statisztikai hivatal veszprémi irodájába, ahol feldolgozzák az információkat. Minden elhunytról. A születésekkel és a migrációval kapcsolatban már teljesen más a helyzet, igen sok a bizonytalanság.
Alacsony és magas változat
– Hogyan lehet kiszámolni, hány gyerek születik majd 2017-ben?
– A kiinduláshoz használt adat, hogy hány nő van szülőképes korban, a statisztikai számításokhoz a 15 és 49 év közötti lányokat, asszonyokat vesszük figyelembe. Persze a negyven fölöttiek már egyre kevesebben szülnek. De változik a családmodell is, míg korábban az édesanyák a húszas éveik első felében szülték meg az első gyermeküket, ma inkább a harmincon túl. Módosulhat a gyermekvállalási hajlandóság is. A népesség-előreszámításokat három változatban készítjük el, az úgynevezett alapváltozat a legnagyobb valószínűséggel bekövetkező állapotot mutatja, de számolunk egy alacsony és egy magas változattal is, amelyek az alsó és a felső határokat jelölik ki.
– A 2015-ben publikált népesség-előreszámítás alapváltozatában közölt táblázatból az látszik, hogy jövőre 452 364 öt évnél fiatalabb gyermek él majd az országban. Ez egy pontos szám. De közben tudjuk, hogy a gyerekek száma még egy napon belül is folyamatosan változik, hiszen a kórházakban több száz kisbaba jön világra 24 óra alatt. Melyik napon, mikor lesz érvényes az önök által előre jelzett adat?
– Előreszámításunk az adott év január 1-jei népességszámot mutatja.
– 2018-ban meglátjuk, jól számoltak-e.
– Akkor ez még nem derül ki. A vándorlási egyenleg miatt a legpontosabb adataink a népszámlálás évében vannak, ám arra csak tízévente kerül sor. Korrekcióra lehetőséget adnak az ötévente elvégzett mikrocenzusok is, de két népszámlálás között csak becsült számokkal dolgozunk. Az utolsó 2011-ben volt, akkor pontosan tudtuk, hogy hány hatvankét éves ember élt az országban. Az akkor 62 évesek ma 67 évesek. Azt tudjuk, hányan haltak meg közülük, de azt nem, hogy ma hány 67 éves ember költözött Magyarországra az elmúlt öt évben mondjuk Erdélyből. Azt sem tudjuk, hogy az öt évvel ezelőtt 62 évesek közül hányan mentek a gyermekeik után mondjuk Nagy-Britanniába, hogy segítsenek az unokákra vigyázni. Azt, hogy 2016-ban hány 67 éves lakója van az országnak, az előreszámítások az említett bizonytalanságokat is figyelembe véve becslik. A százalékszámításokat a tizedesvessző utáni ötödik helyi értékig végezzük el.
– Egy adott évben megszületett gyermekek száma viszont nem becslés eredménye.
– A születések száma pontos adat, de nekünk az nem elég. Az például egy konkrét szám, hogy 2015-ben hány csecsemő született Magyarországon. Azt viszont már csak becsülni lehet, hogy 2016-ban hány egyéves gyermek van. Egyrészt nem tudjuk, hogy a külföldre utazott fiatal családokkal hány egyéves kisgyermek hagyta el az országot, másrészt nem tudjuk, hogy a 2015-ben külföldön világra jött magyar gyerekek közül hányan jöttek haza. Ismert adat, hogy tavaly 2700 olyan csecsemő született németországi kórházakban, akinek az édesanyja magyar. És persze születtek gyerekek Nagy-Britanniában, Belgiumban, és még sorolhatnánk az országokat, ahol Magyarországról kivándorló fiatal családok élnek. Több mint száz országot kellene figyelembe venni az adatgyűjtéshez. Az előreszámításokban mindenesetre azt vettük alapul, hogy ezeknek a gyerekeknek egy része Magyarországon él majd.
– A 2060-ig elvégzett előreszámítás folyamatos népességfogyást jelez. Ezt mi alapozza meg?
– A születések és a halálozások számának különbsége. Az eredményt árnyalja a vándorlás, de a csökkenés oka nagyon egyszerű: sokkal többen halnak meg, mint ahányan születnek.
– Kilátástalannak tűnik, hogy ezt a folyamatot megállítsuk?
– Nincs értelme azt feltételezni, hogy a magyar családoknak átlagosan három gyermeke születik majd, mert ez Európában irreális. A hármas átlaghoz sok háromgyermekes és nagyon sok négy- vagy többgyermekes családra volna szükség. Ez már az ideák szintjén sem jelenik meg. Van egy mutató, a hivatalos neve teljes termékenységi arányszám. Ha ennek értéke 2 és 2,1 között van, akkor a népesség reprodukálja önmagát. Ha 2 alatt van, akkor a népesség csökken. 1990-ben az arányszám 1,85 volt. 1999-ben 1,3. Most némi javulás tapasztalható, a jelenlegi érték 1,43–1,45 között változik.
Elvesző matematikai esély
– Pontosan mit mutat meg ez a szám?
– Azt, hogy hány gyermeke születik száz nőnek és száz férfinak. Ha minden párnak két gyermeke lesz, akkor kétszáz szülőre kétszáz gyermek jut, így a népesség nem csökken. Ezt jelenti a 2-es érték. Az utóbbi időben tapasztalt kedvező változásokat is figyelembe véve azzal számoltunk, hogy kétszáz szülőnek százhatvanöt gyermeke születik majd a jövőben, tehát 1,65-ös értékkel dolgoztunk. Ezt az arányt még nem értük el, de a mélypontról már elmozdultunk.
– Elméleti esélyt sem lát a folyamat megállítására?
– A matematikai esélyt most veszítjük el, éppen ezekben az években.
– Mi történik most?
– A Ratkó-korszak unokái most érkeznek el a szülőképes koruk határára, ha eddig nem szültek gyermekeket, ezután már aligha fognak. Az 1975-ben született nők most 41 évesek. Innen kezdve rohamosan csökken az esély. 1975-ben 194 ezer gyerek született. Ez az évjárat a háború utáni időszak legnépesebb generációja. Öt évvel később, 1980-ban már csak 148 ezer gyermek született. Húsz évvel később 110 ezer gyermek jött világra, az ezredforduló előtti utolsó évben pedig 94 ezer. A szülőképes nők száma olyan mértékben csökken, hogy ha a mai fiatalok kétszer annyi gyermeket vállalnának, akkor lehetne matematikai esélyről beszélni. Egy-két év múlva már arról sem.
– Ratkó Anna 1950 és 1953 között volt miniszter, a nevéhez fűződő abortusztilalom és a gyermektelenségi adó bevezetésével népesedési hullám indult el. Az akkor született generáció tagjait a mai napig a Ratkó-korszak gyermekeinek nevezzük. Az elmúlt hatvan évben nem volt más hasonló horderejű döntés, amelyhez egy név vagy egy fogalom kapcsolódna?
– Több olyan intézkedés is volt, amely érzékelhetően befolyásolta a születések számát. Ilyen a gyermekgondozási segély 1967-es bevezetése, a hetvenes évek elején a lakásépítés támogatása, a bérezéssel arányos gyermekgondozási díj 1985-ös megjelenése. Számok mutatják, hogy ezek után nőtt a gyermekvállalási kedv. Az 1995-ös Bokros-csomag után csökkenés következett, a családi adókedvezmény 1999-es megjelenése azonban ismét ösztönzőleg hatott. Változást hozott a 2006-os év is, amikor a családi pótlékot a korábbi kétszeresére emelték. Tudományos kutatás ugyan nem készült minden intézkedés hatásáról, de Kapitány Balázs tanulmánya például kimutatta, hogy a gyed bevezetése utáni hét évben körülbelül százezerrel több gyermek született, mint amennyi egyébként várható lett volna. Ez 10 százalékos növekedést jelentett abban az időben. Egyre nehezebb azt megállapítani, hogy a gyermekvállalást mennyire befolyásolják családpolitikai intézkedések.
– Hogyan látják, mitől függ ma, hány gyermek születik?
– Nehéz erre egyszerűsítések nélkül válaszolni. Az alapkérdés, hogy az egyén életében mivel áll konfliktusban a gyermekvállalás: munkával, karrierrel, otthonteremtéssel. Nagyon eltérő szempontokkal találkozhatunk. Az látható, hogy Magyarországon és Nyugat-Európában is későbbre tolódik az első gyermek megszületése. A szülés elhalasztása mögött számos ok lehet, a tanulás elhúzódása, a munkába állás és a karrierépítés. De ennél talán fontosabb a párkapcsolatok minősége. A statisztika azt mutatja, ha valakik túlságosan hosszú ideig élnek együtt gyermek nélkül, akkor a kapcsolat 8-10 év után könnyen felbomlik. 32-35 éves korban érünk ide, ekkor kell új partnert találni és mindent elölről kezdeni.
Csakhogy 35 év fölött, különösen a nők körében, már lényegesen szűkebb a – mondjuk így – párkapcsolati piac, másrészt idő kell ahhoz is, hogy a kapcsolat megérjen a gyermekvállalásra. Közben ketyeg a biológiai óra. Francia kutatók kimutatása szerint 35 év fölött a nők termőképessége csökkenni kezd, 40 fölött ez a folyamat radikálissá válik. Az első gyermek elhalasztásáról hozott döntésnek így lehet nem szándékos következménye, hogy nem lesz második vagy harmadik. Amikor az édesanya 22-25 évesen megszülte az első gyermekét, még maradt húsz éve arra, hogy másodikat, harmadikat vállalhasson. Ha valaki 35 évesen szüli meg az első gyermeket, már csak öt éve marad az esetlegesen tervezett többi gyermekre. A tervezett gyermekek nagy hányada azonban soha nem születik meg.
– Ez azt jelenti, hogy átalakul a hagyományos kétgyermekes családmodell?
– A változás már javában zajlik. A kétgyermekes családmodell, ha nem is a múlté, de mindenképpen visszaszorulóban van. És nő a gyermektelen párok száma is.
– A szegénységben élő családoknál korábban és nagyobb számban születnek gyerekek, akik jó eséllyel szüleik sorsát öröklik, így ők is fiatalon szülnek, és nekik is több gyermekük lesz. Látható ez a jelenség a számításaikban?
– A különböző társadalmi csoportokban eltérőek a gyermekvállalást meghatározó prioritások. Tény, hogy az alacsony és nagyon alacsony végzettségű családoknál jellemző a magas gyerekszám, és az is, hogy a túl korai gyerekvállalás növeli a szegénységi kockázatot. De egy ideje a magasan képzett családoknál is nőni kezdett a gyerekszám, tehát nemcsak az átlag alatt, hanem az afölött iskolázott családok is kettőnél több gyermeket vállalnak. Más kérdés persze, hogy a népességen belül milyen arányt képviselnek az átlag alatti és az átlag fölötti családok.
– A népesség-előreszámítás végén „további fontos adatok” címmel néhány figyelemre méltó számsort közölnek a korábbi népszámlálások alapján. Többek között azt láthatjuk, hogy harminc év távlatában a száz háztartásra jutó személyek száma 279-ről 236-ra, a családok száma 3 millió 28 ezerről 2 millió 713 ezerre csökkent, az egyszemélyes háztartások száma pedig 731 ezerről 1 millió 317 ezerre nőtt.
– Ezek ugyan korábbi adatok, de ugyanazt a folyamatot mutatják, amelyről eddig is beszéltünk. Az egyszemélyes háztartásban élők számát nemcsak az özvegyen maradó emberek, hanem a párkapcsolaton kívül élő 30-as, 40-es éveikben járó emberek is növelik. Ötven százalék fölötti az esélye annak, hogy valaki az élete folyamán házasságot köt, a házasságot kötöttek esetében pedig 40 százalékot meghaladja annak valószínűsége, hogy később elválnak.
Romló vándorlási egyenleg
– Hogyan módosítja a számokat a migráció?
– Magyarországra évtizedeken át többen jöttek be, mint ahányan elmentek, a gyarapodást elsősorban a határon túli magyarságnak köszönhetjük. Az utóbbi években a folyamat megfordult. Intézetünk 2012-ben közölt becslése, hogy 335 ezer állandó lakhellyel rendelkező magyar él és dolgozik tartósan külföldön, sokakat meglepett. Becslésünk azonban – úgy érzem – kiállta az idő próbáját. Azóta a vándorlási egyenleg inkább romlott, mintsem javult. Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy hosszú távon a hatások kiegyenlítik egymást, és a migráció egy idő után nem lesz népességcsökkentő tényező.
– Az utóbbi egy évben az ország határain megjelent menekültek és migránsok szerepelnek valamilyen formában az önök számításaiban?
– Akik a hivatalos menekültügyi eljárás során tartózkodási vagy munkavállalói engedélyt kaptak, azok igen.
– Azt már látjuk, hogy nagyon sok változót figyelembe vesznek, az előreszámítások alacsony és magas változatai között viszont 30-40 év távlatában igen komoly eltérés mutatkozik. A jelentés alapváltozata szerint 2060-ban 7 902 861 ember él majd Magyarországon. A pesszimista forgatókönyv ugyanakkor 6 699 954, míg az optimista 8 686 493 emberrel számol. A két szélső érték között csaknem kétmilliós a különbség. Ez soknak tűnik, különösen, hogy mindent nagyon precízen számolnak.
– Éppen a változók sokasága nyitja ekkorára az ollót. A csökkenő gyereklétszámból kevesebb szülő lesz, kevesebb szülőnek pedig még kevesebb gyereke születik majd, a hatások többszörösen érvényesülnek majd. Ma azt mondjuk, 2060-ban 6,6 millió és 8,7 millió között lesz az ország lélekszáma, ezen belül a legnagyobb valószínűség szerint 7,9 milliós lesz a népesség.
– Mit olvashatunk még ki ezekből az adatokból?
– Az átlagember nem sokat, ő ebből sok mindent nem is érzékel. A sarki játszótéren nem látszik meg, hogy az országban kétezerrel kevesebb gyermek születik, mint egy évvel korábban. A döntéshozóknak viszont fontos adat, hogy egy adott évben 130 ezer vagy 90 ezer gyerek lépi át az iskoláskor küszöbét. De hadd hívjam fel a figyelmet az ENSZ által készített nemzetközi előrejelzésre, amely azt mutatja: Európa több államában is hasonló változások zajlanak, a 38 milliós Lengyelországban 2050-ben csak 32 millióan élnek majd, Észtország 1,1 milliós lélekszáma várhatóan 100 ezerrel csökken, ami százalékos arányban komoly fogyatkozást jelent. A népesség előre jelzett csökkenése általános európai jelenség, és nem valamiféle magyar átok.