Március végén megtartották az idei év első tartományi választását Németországban. A szeptemberi országos választásokig három tartomány választ: május 7-én Schleswig-Holstein, egy héttel később Németország legnagyobb lakosságú tartománya, Észak-Rajna-Vesztfália. A mostani választás és eredménye alapvetően befolyásolja a német közgondolkodást május 7-ig.
A Saar-vidéki választás messze túlmutatott a tartomány határain.
A kérdés az volt, meg tudják-e állítani a konzervatív CDU tavaly óta tartó vereségsorozatát, vissza tudja-e szorítani Merkel és pártja az SPD-t és annak új elnökét, Martin Schulzot. Nem véletlen, hogy mindkét nagy párt vezére elment a tartományba, hogy kampányával saját pártját segítse. A CDU az Alternatíva Németországért párttal és a kommunista utódpárttal, a Linkével nem hajlandó összefogni, míg az SPD csak az előbbivel nem. A választás azért is fontos volt a CDU-nak, mert a párt a Saar-vidék mellett már csak Hessenben ad tartományi miniszterelnököt.
A tartományban 2012 óta nagykoalíció működik a CDU vezetésével. A félelem alapja az volt, hogy az SPD, a Zöldek és a Linke koalíciót alkotnak, és ellenzékbe kényszerítik a CDU-t. A kancelláriaminiszter Altmaier azért elment a térségbe, és kampányolt, hogy ezt megakadályozza. A kampányban kiemelte, hogy a kommunista utódpárt a NATO-tagság ellen agitál, és ez veszélyezteti Németország atlanti elkötelezettségét és az európai biztonságot.
A tartomány törvényei szerint három hónap áll rendelkezésre az új kormány létrehozásához. A tartomány eddigi miniszterelnöke messze verte a mezőnyt. A lakosság nyolcvan százaléka tartotta alkalmasnak. Az az elképzelés megbukott, hogy a korábbi SPD-s, most a tartományi kommunista utódpártot vezető Lafontaine alakíthat kormányt. A vereség hatására a volt szociáldemokrata, most kommunista miniszterelnök még a tévévitára sem volt hajlandó elmenni.
A CDU a korábbi 19 parlamenti hely helyett megszerzett a lehetséges 55 helyből 24-et, így abszolút többsége nincs, de nélküle nem lehet kormányt alakítani. A választási harcban a térségben történő újabb beruházásokat és a biztonságot helyezte előtérbe. Az SPD minimális, 0,2 százalékos veszteséget szenvedett el, így megőrizte korábbi 17 képviselői helyét, de semmiféle áttörést nem tudott elérni. A harmadik parlamenti párt a kommunista utódpárt, a Linke lett, elveszítve a szavazatok 3,5 százalékát, képviselői helyeinek száma kilencről hétre csökkent. Az Alternatíva Németországért három helyet szerzett meg, ezzel helyzete a tartományi parlamentben periférikus lett. Az összes többi párt, a Zöldek, a liberális FDP és a többiek vagy kiestek, vagy újra nem tudtak bekerülni a parlamentbe.
A választás legfontosabb tanulsága, hogy Merkel megerősödött, az SPD új elnöke nem tudott áttörést hozni, és minden valószínűség szerint, hasonlóan Berlinhez, megmarad a nagykoalíció annak ellenére, hogy ezt az SPD kongresszusa országos szinten a következő, őszi választásoktól kizárta.
A választás éjszakáján valamennyi német párt képviselője színre lépett a német közszolgálati televíziókban. A Saar-vidék régi-új miniszterelnökének mindenki azt a kérdést tette fel, hogy lesz-e és akar-e Merkel után kancellár lenni.
Ő bölcsen közölte, hogy csak a tartományi miniszterelnökségben gondolkodik. Aki eddig nyíltan vagy burkoltan jelezte, hogy utód akar lenni, az eltűnt a politikai süllyesztőben…
Valamennyi párt vezető politikusa sikerről beszélt, beleértve azoknak a pártoknak a képviselőit is (Zöldek és a liberális párt), amelyek be sem kerültek a parlamentbe.
A választás legnagyobb tanulsága, hogy Schulz sikersorozatának vége, és a Saar-vidék lakosságából sok konzervatív csak azért ment el szavazni, hogy megakadályozza a baloldali koalíciót. A választás egyik legfontosabb következménye, hogy a lakosság döntő része nagykoalíciót akart. Schulz nézetei a migránsokról nem nyerték el a tartomány lakosságának a támogatását, és azt sem felejtették el, hogy a Német Szociáldemokrata Pártnak nincs kidolgozott választási stratégiája, és a párt új elnöke ezt csak nyárra, nem sokkal az országos választások előtti időkre ígérte.
Valamennyi szociáldemokrata politikus valamennyi közszolgálati csatornán azt hangsúlyozta, hogy Schulz nélkül sokkal rosszabb eredményt értek volna el, és minden CDU-s politikus kiemelte, hogy Merkelnek kell kancellárnak maradnia. Ez – figyelembe véve, hogy választási harc folyik – logikus volt, de egyik fél részéről sem volt rokonszenves. A vita hevében csak fél mondatban hangzott el, hogy a német lakosság ötven százaléka kevesebbet keres most, mint 1999-ben.
A választások után elkezdődött az alkudozás az új kormány összetételéről. Elvileg lehetséges lenne egy szociáldemokrata–kommunista–Alternatíva Németországért-koalíció, de ha ezt a szociáldemokraták meglépnék, olyan országos felháborodást váltanának ki, amely eldöntené az őszi országos választások eredményét. Az eddigi miniszterelnök asszony, Kramp-Karrenbauer nyugodtan alhat.
Minden ütőkártya az ő kezében van. Az 54 éves jogász, a tartomány első női miniszterelnöke rendelkezik minden szükséges eszközzel. A sértett és vesztes Lafontaine, a korábbi tartományi miniszterelnök 73 éves. Négy év múlva már nem biztos, hogy újra kihívó lesz.
A szociáldemokrata miniszterelnök-jelölt, szintén hölgy, Rehlinger elismerte vereségét. Rajta az sem segített, hogy országosan négy hét alatt tízezer új tag lépett be – nyilvánvalóan Schulz hatására – a szociáldemokrata pártba.
Schulz néhány évvel ezelőtt Budapesten járt egy nemzetközi szociáldemokrata rendezvényen. Nyíltan kiállt a migránsok befogadása mellett. A magyar testvérpárt egyik vezetője azt mondta neki a felszólalása után, hogy ha a magyar párt követné a felvetését, akkor kiesne a parlamentből.