Újra kikötött Magyarországon a világ egyik legsikeresebb vándorkiállítása, a Titanic, amely színes-szagos termeivel kíván bepillantást adni az emberi nagyravágyást és önhittséget jelképező, balvégzetű hajó sorsába.
Százöt éve indult első és utolsó útjára a kor legnagyobb, legelegánsabb és legmodernebb biztonsági berendezéseivel felszerelt óceánjáró, a Titanic, hogy aztán 1912. április 15-én hajnalban, 2 óra 40 perces haláltusát követően a mélybe merüljön, több mint 1500 ember életét követelve. A tragédiával megrendült az Eduárd-kori Anglia technikába vetett hite, és a hajó örökké az „ember tervez, Isten végez” szimbólumává vált.
Ezt az életérzést jeleníti meg a Titanic-kiállítás 2300 négyzetméteren a korábbi VAM Design Center pincéjében. A labirintusszerű díszlet négy hét alatt épült fel 200 fős nemzetközi stáb segítségével. A látogató – az 1900-as évek elejét bemutató történelmi áttekintést követően – először a Harland & Wolff hajógyárban találja magát, ahol az ír építőmunkásokra utaló ír zene mellett tekintheti meg a tervrajzokat, a hajó makettjét, és olvashat Thomas Andrewsról, a hajó főtervezőjéről. Majd folytatódik a klasszikus zenével kísért időutazás az első osztályú folyosón és kabinokon, illetve az elegáns ebédlő másolatán át a harmadosztály puritán kabinjáig, ahol még a dugattyú dübörgését is hallani lehet. Fájón hiányzik ugyanakkor a másodosztály megjelenítése, különösen annak fényében, hogy a Titanic utasai közül a legnagyobb számarányban „másodosztályú” férfiak haltak meg.
A hajóbelső másolataként a tűz vörösében játszó kazánház tekinthető még meg, majd a következő termekben a tenger mélyét idéző feketés-kékes-zöldes derengés veszi át az uralmat, amely a süllyedést, az áldozatok agóniáját és végül a roncs konzerválásának történetét festi alá.
A kiállítás a modern kurátori elvárásokat testesíti meg: igyekszik minden érzékszervre hatni, mivel az internet felgyorsult világában élő tömegek már unnák az egyszerű tárlók sorát. Így igazi, hegyformára fagyasztott jégtömböt lehet megtapogatni, a fűtéshez használt darab szenet megnézni, és fényképezkedni a James Cameron 11 Oscart nyert filmjében látható „Jack, repülök” jelenet díszletei között. A tagadhatatlanul amerikai gyermetegséget ellensúlyozza a több száz eredeti, hullámsírból felhozott tárgy.
Az igazi relikviákat tényleg érdemes megtekinteni. Összehasonlítani, hogy az első osztály arannyal szegélyezett porcelánja mennyivel volt fényűzőbb a másodosztály míves, kékre festett, illetve a harmadosztály egyszerű White Star Line logóval díszített tányérjainál.
A legérdekesebbek az olyan háttér-információk, mint az utasok – köztük a híres elhunytak – és a kutatók történetei és idézetei. Olvasható például Benjamin Guggenheim szállóigévé vált mondása: „A legjobb ruhánkba öltöztünk fel, és felkészültünk, hogy úriemberként süllyedjünk el”, illetve több utas és a személyzet leírása is az ütközésről. Szó esik a hajó leggazdagabb emberéről, John Jacob Astorról, az „elsüllyeszthetetlen Molly Brownról” vagy éppen Thomas Byles atyáról, aki az utolsó percekig tartott ökumenikus imádságot. Végül pedig a leletek megőrzésére tett erőfeszítéseket ismerheti meg a közönség, mivel – ahogy Stephane Pennec konzervátor is fogalmaz – „a hajót lassan felfalják a fémevő baktériumok”.
A szervezők külön magyar részleget is felépítettek, amelyben emléket állítanak többek között Lengyel Árpádnak, a Carpathia magyar hajóorvosának, aki először látta el a túlélőket. Ám hiába több a kiállítás 400 négyzetméterrel, mint ahogy 2007-ben már látható volt Budapesten, a magyar vonatkozások még mindig csak néhány tablót kaptak. A hajó utóéletét azonban meglepően részletesen mutatják be az irodalmi és filmes feldolgozásoktól egészen a legnagyobb tengeri katasztrófákig, amelyek sorában a Titanic – minden borzalma ellenére – csak az ötödik.
A kiállítás tehát megér egy sétát a Király utcába, különösen, hogy minden látogató valódi utas szemén keresztül követheti az eseményeket, és távozás előtt tudhatja meg, hogy vajon túlélte-e a katasztrófát. Így a Lugas munkatársa örömmel vehette tudomásul, hogy a harmadosztályon utazó, kilenchetes Millvina Dean bőrébe bújhatott, aki nemcsak a hajó legfiatalabb utasa volt, de a legtovább élt túlélő is. A shopon átjövet, kifelé szükség is volt erre az örömre, mert az előzetes közlemény ígérte „korhű ereklyék” helyett túlnyomórészt „Az óceán szíve” nyaklánc másolatait tekinthette meg, amelyek sajnos éppen annyira voltak valóságosak, mint a filmbeli Jack és Rose története.
A Titanic-kiállítás megtekinthető a Komplexben – Budapest VI., Király utca 26. – 2017. december 31-ig.