A kétmilliós Szlovéniában azért nem végeznek tüdőátültetés-műtéteket, mert Ljubljana úgy döntött, nem hoz létre saját transzplantációs bázist, a jövőben is Bécsben látják el a szlovén betegeket. Az ötször akkora lélekszámú Magyarországon ellenben már indokolt ilyen központ kialakítása.
Eddig csak külföldön
Nem csak a lélekszám miatt: itthon már évtizedek óta végeznek vese-, szív- máj- és hasnyálmirigy-transzplantációt. A sorból eddig a tüdőátültetés hiányzott. Ezt eddig Bécsben végezték. A nyolcmilliós Ausztriában évente félszáz ilyen beavatkozásra kerül sor, a tízmilliós Magyarországon 60-65 műtét várható. Tavaly nem donor- és pénzhiány miatt kapott mindössze húsz magyar új tüdőt. (Közép-Európában jó a donorszervellátás, ennek köszönhetően jelenleg mindössze 12 magyar vár új tüdőre.) Alapvetően azért volt ilyen alacsony a beavatkozások száma, mert erre a műtétre eddig kizárólag külföldön nyílt lehetőség. A betegekkel kapcsolatban álló orvosok és maguk az érintettek is bonyolultnak, nehézkesnek ítélték a külföldi beavatkozást. A tavaly decemberi sikeres beültetés nyomán azonban érezhetően változott a hozzáállás. Az Országos Onkológiai Intézetben – itt működik a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikája – korábban elképzelhetetlen számú beteg érdeklődött.
Az első szívátültetést a dél-afrikai Christiaan Barnard professzor 1967-ben hajtotta végre, az első hasonló hazai beavatkozásra 1992-ben került sor a közelmúltban elhunyt Szabó Zoltán professzor vezetésével. Az első tüdőtranszplantáció ideje 1983, míg a régóta várt hasonló szakmai bravúrra nálunk 2015 végéig kellett várni. Az időpontok azt sugallják, hogy a tüdőátültetés bonyolultabb művelet a szívtranszplantációnál: a budapesti műtét 92 ember összehangolt munkáján alapult. Az első hazai tüdőtranszplantált – korábban harminc évig dohányzott, és évtizedeket dolgozott egy galvanizáló üzemben – tavaly decemberben kapott új tüdőt. Az 53 éves férfi, aki egy 59 éves férfi tüdejét kapta, a műtét után néhány nappal már lábra állt. Az operáció érdekessége, hogy hazánkban aktív dohányost nem operálnak, legalább egy évre fel kell hagyni a cigarettázással ahhoz, hogy szóba jöhessen a beavatkozás. Az érintett időben váltott.
Amint kiderül, hogy valahol beültetésre alkalmas szerv van, egymással párhuzamosan két team kezd el dolgozni. Az egyik elindul a szervkivétel helyére, akár külföldre is. A másik a beteget készíti elő. Természetesen a műtétet csak akkor kezdik el, ha a donortüdőt beültetésre alkalmasnak ítélik. A szervkivétel során, illetve igen ritka esetekben adódhatnak olyan problémák, amelyek a beültetést meghiúsítják. Kétoldali transzplantáció során először csak az egyik oldali tüdőt veszik ki, és ültetik helyére az újat, majd a másik oldalon ismétlik meg ezt a folyamatot. A transzplantáció után a beteg az intenzív osztályra kerül.
– Ma már másként operáljuk a betegeket, mint a kezdetekkor. Változott a varrattechnika, a sebészi módszer, ugyanakkor a mai napig nehéz felfedezni, követni és kezelni a beépített tüdő kilökődését. Úgy is, hogy időközben sokkal hatékonyabb kilökődést gátló, úgynevezett immunszuppresszánsok születtek – magyarázza Lang György. – A szervezet működéséhez nélkülözhetetlen gázcserét, azaz a sejtek oxigénellátását korábban szívmotor biztosította, ennek használata jelentős vérveszteséggel járt. Ma jóval korszerűbb berendezés, az úgynevezett „műtüdő” (extracorporális membrán oxigenizátor) segíti a munkát.
Az önálló hazai tüdőátültetés ötlete már egy évtizede felmerült, a felkészülés is megkezdődött, de az ötlet akkor nem kapott kellő politikai és szakmai támogatást, mivel akkoriban csak évi tíz magyar beteget operáltak Bécsben. Az utóbbi két évben lépésről lépésre teremtődtek meg a feltételek. (A kormány 900 millió forinttal támogatta az operációhoz szükséges infrastruktúra kiépítését.) 2015 második felére került olyan szintre a rendszer, hogy sor kerülhetett az első hazai transzplantációra. A szükséges műszerpark és a műtüdő tavaly november közepén érkezett az intézetbe. A fejlesztéseknek köszönhetően ez a központ bárhol a világon megállná a helyét. E műszerek nélkül hiába a hazai orvosok évtizedes tapasztalata, továbbra is Bécsben műtenék a magyar betegeket. A hazai sebészek közel két évtizede tanulják Bécsben a szakmai fogásokat.
Lang György 1999-ben egy magyar beteg bécsi műtétén vett először részt – akkor kezdte a felkészülést a budapesti operációra. Az első általa vezetett műtét 2003-ban volt, azóta több száz beteg életét mentette meg kollégáival. Bécsben előfordult, hogy az egész operáló csapat magyar szakemberekből állt. 1999-es betege a mai napig kiválóan érzi magát, tartják a kapcsolatot. Vele és másokkal is. Van, aki évről évre képeslapot küld a nyaralásáról. A szakembert – aki a bécsi Klinische Abteilung für Thoraxchirurgie mellkassebész-professzora is – különböző mértékben érintik meg személyesen is az egyes beavatkozások. Azt mondja, leginkább a gyerekekre emlékszik, és azokra, akik életét kritikus körülmények között sikerült megmenteni.
A tb állja a számlát
– Az egyik betegem azt mondta az operáció után, hogy életmódot vált, és az életében többet nem akar orvossal találkozni – idézi fel Lang György, aki a bécsi klinikán tölti az év harmadát. Az osztrák fővárosban átlagosan száz műtétet végeznek évente.
A nagyobb rizikójú betegek az operációt követő egy hétig kritikus állapotban vannak, az ő ellátásuk speciális eszközparkot igényel. A budapesti központban minden szükséges berendezés rendelkezésre áll, de a most induló programot nem akarták nehezen kivédhető fertőzés, szövődmény miatt veszélyeztetni, ezért kevéssé komplikált esettel kezdtek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a decemberi transzplantáció problémamentes rutinbeavatkozás volt. A Semmelweis Egyetemet egy 2014. január közepén megjelent jogszabály jelölte ki a tüdőtranszplantáció feladatára, és húszmillió forintban határozta meg az egy-egy beavatkozásra költhető egészségbiztosítás összegét. (A Bécsben végzett műtétekért átlagosan 26 millió forintot fizetünk.) A társadalombiztosítás korlátozás nélkül állja ezeket a műtéteket. A tervek ambiciózusak, de józanok. A jövőben sem fogadnak mindenkit, csak azokra a transzplantációkra kerül sor itthon, amelyeket biztonságosnak ítélnek.
A nagy rizikóval járó operációkat továbbra is Bécsben végzik el. Mivel a budapesti intézmény felnőttek ellátására készült fel, a gyerekeket egyelőre a jövőben is Bécsben műtik. Lang György reméli, hogy belátható időn belül őket is a magyar fővárosban fogadhatják. Prága más utat követett. A cseh szakemberek fokozatos leválás helyett egyik napról a másikra telepítették át Bécsből Prágába a műtéteket. Az első időszakban sok beteget elvesztettek, a túlélési adataik nagyon rosszak voltak. Lang György és csapata nem akarta a betegeket ilyen jellegű kockázatnak – csupán presztízsokok miatt – kitenni. Ezért műtik például továbbra is Bécsben a pulmonális hipertóniásokat, valamint azokat, akiknél az első beültetés nem sikerült, ezért második beavatkozás szükséges.
Maximum hatvan műtét
– Hatórás műtét nem rendkívüli a sebészeti szakmában, hiszen előfordulnak tíz-tizenkét óráig tartó beavatkozások is. Műtét közben az ember folyamatosan koncentrál, nem érzi az idő múlását – érzékelteti munkája egyik dimenzióját Lang professzor, akinek a decemberi operáció részben egy volt a sok hasonló munka közül, másrészt a helyszín miatt mégis különleges. Büszke arra, hogy itthon, ezzel a csapattal, a magyar egészségügy jelenlegi körülményei között kerülhetett sor az operációra. Siker, hogy a Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet közösen vállalta ezt a programot. A remények szerint két év múltán itthon is rutinszerűen folyhatnak ezek a műtétek, és a komplexebb beavatkozásokra is sor kerülhet. A társklinikákkal együttműködve kombinált szervátültetés – amikor egyszerre transzplantálnak például szívet és tüdőt – is megvalósulhat. Azt a szakember nem tartja logikusnak, hogy az ország más egészségügyi centrumaiban is megteremtsék a tüdőtranszplantáció feltételeit, hiszen országosan évente maximum hatvan körüli műtétet lehet elvégezni a jelenlegi donorszám alapján. Budapesten ütőképes csapat állt össze – ez a team akár Lang György nélkül is képes sikeres beavatkozásra. Első számú helyettese Rényi-Vámos Ferenc docens, aki szintén részt vett a mostani műtétben, Bécsben pedig önállóan is több tüdőátültetést vezetett már. Lang György szerint ez így van rendjén, mert nem múlhat minden egyetlen emberen. Kiszámíthatatlan, mikor lesz a következő műtét, hiszen ez attól függ, mikor áll rendelkezésre megfelelő donor. Sok erőfeszítés kárba veszett volna, ha az első beavatkozás nem sikerül. Szerencsére sikerült.
Élethosszig
Élő donoros tüdőátültetésre nagyon ritkán kerül sor – ebben az esetben általában szülőből gyermekébe kerül a tüdő. Japánban és az Egyesült Államokban ültettek át nagyobb számban tipikusan egy-egy tüdőlebenyt. Európában eddig hét ilyen műtét történt. Azért nem több, mert két egészséges embert kell kitenni nagy műtéti kockázatnak – és a legkorszerűbb módszerek ellenére is előfordult, hogy a gyermek életét vesztette. A tüdőátültetés hőskorában ötéves túlélés is csodának számított, a világstatisztikák szerint ma a műtöttek fele túléli a beavatkozást követő ötödik évet. A bécsi transzplantációs központ betegeinek hetven százaléka él a műtét után tíz évvel. Mára a tüdőtranszplantációval nemcsak megfelelő életminőséget biztosítanak, hanem akár évtizedekkel meghosszabbítják a betegek életét. A transzplantáltak – akik nem betegek, csak másfajta élethelyzetbe kerültek – a műtétet követő első évben vannak kitéve fokozott fertőzésveszélynek. Nyilvánvalóan nem szállhatnak fel influenzás időszakban tömött buszra, és uszodába se ajánlott menniük. Idővel lazulnak a szabályok, de egyvalami nem változik: a kilökődésgátló szereket élethosszig kell szedni.