2017. március 26., vasárnap, Emánuel napja
Lugas, Lugas Helyzetkép
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/tul-a-lakasrendelokon-1486804/

Túl a lakásrendelőkön

Magánegészségügy – Jobban járunk, ha nem piszkáljuk ezt a sötétszürke zónát?
Egyre többen és egyre többféle egészségügyi ellátást vesznek igénybe Magyarországon magánszolgáltatóktól: dugig vannak a lakásrendelők, és sorra nyílnak, erősödnek a privát klinikák. Mégis: a politika inkább félrenéz, és úgy tesz, mintha ez a paralel világ nem is létezne, vagy inkább mintha nem lenne szabad léteznie a szolidaritásalapú állami egészségügy mellett. Amely egyre kevésbé képes kiszolgálni a mindinkább heterogén lakossági igényeket.

A magánegészségügyi szolgáltatók iránt folyamatosan nő a kereslet, az egészségügyi ellátás – legalábbis ami a szakorvosi rendeléseket illeti – évek óta tolódik a saját zsebből finanszírozott formák felé Magyarországon – ezt támasztják alá az egészségügyi piackutatással foglalkozó Szinapszis Kft. felmérései. Kutatásai arra is rávilágítanak, hogy míg évekkel ezelőtt elsősorban a magasabb jövedelemmel rendelkezők és a felsőfokú végzettségűek körében mutatkozott igény a privát ellátásra, ma már nemcsak a tehetősek járnak magánorvoshoz, hanem mindinkább az átlagos – havi 90–150 ezer forint közötti – jövedelmi viszonyok között élők is. Legalábbis a Budapesten és Pest megyében élők, a felmérés ugyanis őket vizsgálta.

A jelenség három fő okra vezethető vissza: a gyorsaságra, a bánásmódra és arra, hogy előre tudható, mennyibe fog kerülni a vizit. A műtéti várólisták valóban rövidültek az elmúlt években, ám azt Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár is elismerte, hogy a diagnosztikai, szakorvosi vizsgálatok közül sok olyan van, amelyikre csak hetekkel-hónapokkal későbbre lehet időpontot kapni. Más kérdés, hogy ennek valóban csak objektív okai vannak-e – orvoshiány, elromlott berendezés stb. –, vagy élni kell a gyanúperrel, miszerint a doktorok ily módon igyekeznek a magánellátás irányába terelni a türelmetlenebb és persze fizetni is képes pácienseket.

A Szinapszis kutatása szerint a szakorvosok több mint fele dolgozik magánrendelésen (is). Az államtitkárság mindenesetre most azon van, hogy kiderítse, hol az igazság, és megtegyen mindent azért, hogy a szakrendeléseken, -vizsgálatoknál is belátható időn belül fogadják a betegeket.

Forrás: Teknős Miklós

Öles léptekkel haladunk egy kétpólusú egészségügyi ellátórendszer irányába, amely nemhogy mérsékelni, de növelni fogja a társadalmi feszültséget

Nőgyógyászati magánrendelő az V. kerület egyik bérházának harmadik emeletén. Este hat óra, a hallból kialakított váróban mozdulni sem lehet. A rendelőnek használt szobában minimális bútorzat, és csupán a legszükségesebb vizsgálóeszközök, ám ezen senki sem akad fenn, mert mindenki tudja, hogy a labor- és egyéb vizsgálatokra, valamint a beavatkozásokra úgyis az állami klinikára utalja majd a pácienst a főállásban ott dolgozó professzor. Aki igazán udvarias, vizsgálata mindössze néhány percet vesz igénybe, majd a beteg fizet és távozik. Leletet, számlát nem kap, de ezen sem akad fenn senki, hiszen ez itt így a megszokott.

A legtöbb lakásrendelő, amely a magánfogorvosi praxisok mellett évtizedeken át egyet jelentett Magyarországon a magánegészségüggyel, a mai napig így működik. Jelenleg is az egy vagy legfeljebb két-három orvossal működő kis magánpraxisokból van legtöbb az országban, ugyanakkor érezhetően szorulnak ki a piacról, főleg a fővárosban, ahol mind komolyabb konkurenciának számítanak a magánklinikák. Ezekből több kisebb és néhány nagyobb is van már, de valójában nem is a méret a lényeg, hanem hogy itt jellemzően többféle szakorvos dolgozik, nem vagy jóval ritkábban küldik a beteget az államiba vagy más magánszolgáltatóhoz labor- és egyéb vizsgálatokra. Nem utolsósorban leletet és számlát is kap a beteg, aki akár egészségpénztári kártyával is fizethet. A működés szabályozott, minőségbiztosított és átlátható.

A magánellátás jövője kétségtelenül valahol ebben az irányban látszik kibontakozni, hiszen nemcsak a gyors, sorban állás és hetekig tartó várakozás nélküli egészségügyi szolgáltatások, az udvarias hangnem és a kulturált környezet, de a tiszta viszonyok is egyre jobban alapelvárásnak számítanak. Miként a köpenyzsebekbe dugdosott hálapénz, az adómentes magánpraxis-bevétel is sokaknak szúrja a szemét, s azt is mindinkább felismerik az emberek, hogy ha nem kapnak számlát, nyugtát, nincs nyoma annak, hogy megvizsgálták és ellátták őket, panaszt vagy ne adj’ isten, feljelentést sem tehetnek, ha az orvos esetleg mulasztást vagy műhibát követ el.

A lakásrendelők mellett ma az országban jellemzően néhány szakmás kis „klinikák” működnek, amelyekben főként másodállásban végeznek gyakori, keresett vizsgálatokat, illetve beavatkozásokat kórházi, klinikai orvosok és ápolók.

Ezek egyike sem nyújt teljes körű ellátást, és szolgáltatásaik sem érhetők el bármikor. Az is igaz, hogy ma még a legnagyobb arányban fogászati és nőgyógyászati ellátás, valamint labor-, illetve CT- és MRI-vizsgálat miatt keresnek fel magánszolgáltatót a betegek. Az említett hosszú előjegyzési idő miatt azonban szinte minden orvosi területen erősödött a magánszolgáltatók igénybevétele, és ezzel együtt egyre nagyobb az igény a többszakmás, fekvőbeteg-ellátást is nyújtó magánkórházakra – legalábbis ezt mutatják azoknak a nagyobb privát klinikáknak a tapasztalatai, amelyekből ma még nagyon kevés van az országban.

A Róbert Károly Magánkórház & Róbert Rendelőintézet operatív igazgatója, Lantos Gabriella azt mondja, évek óta 15-20 százalékkal nő náluk a forgalom. Szolgáltatásaikat is folyamatosan bővíteni kell, miután az eredetileg szülészeti-nőgyógyászati ellátásra és meddőségi kezelésre szakosodott intézménybe járó nők közül mind többen jelezték: a férjeket, szülőket, gyerekeket is náluk szeretnék gyógyíttatni. Ezért ma már általános sebészet, ortopédia, gerincsebészet, fül-orr-gégészet, urológia és pajzsmirigyrendelés is működik, és beindult a belgyógyászati osztály is. Csak tavaly 3500 műtétet végeztek, és a 2007-es nyitás óta már több mint 5500 kisbaba született náluk.

De a járóbeteg-szakellátást is bővítik, komoly kardiológiai, fül-orr-gégészeti eszközparkot vásároltak, és endokrinológus, hematológus, diabetológus és neurológus is csatlakozott a kórház orvoscsapatához. Gyakorlatilag az összes járóbeteg-ellátásban elvégezhető kezelést, beavatkozást meg tudják itt csinálni, folyamatos kontrollt és konzultációt biztosítanak, a krónikus betegeket gondozásba veszik, hogy ne legyen szükség nagyobb műtétre. Ha pedig valakinek ügyeleti időben vagy nagyobb beavatkozásra van szüksége, akkor őt az Uzsoki Utcai Kórházba irányítják, amellyel mint háttérkórházzal szerződéses kapcsolatban állnak.

Korábban ugyan tervezték, hogy sürgősségi ügyeleti ellátást is nyújtanak pácienseiknek, erről azonban a jelentős szakember- és eszközigény miatt központi finanszírozás híján lemondtak. Kiterjesztették azonban a gyermekjáróbeteg-ellátást, ami azt jelenti, hogy az általános gyermekgyógyászaton túl 18 éven aluliakat is fogadnak ortopédiai, fül-orr-gégészeti, bőrgyógyászati, nőgyógyászati, pulmonológiai szakrendeléseken.

Forrás: Teknős Miklós

A leggazdagabb országok sem képesek követni azt a technológiai fejlődést, amely napjainkban az egészségügyben zajlik

A Budai Egészségközpont tulajdonosai sem panaszkodhatnak, gyakorlatilag a 2001-es nyitás óta folyamatosan két számjegyű forgalomnövekedést könyvelhetnek el – mondta érdeklődésünkre a marketing- és értékesítési igazgató, Kiss András. Pácienseik döntően magyarok, és az intézet ugyan nem végzett erre vonatkozó felmérését, de szintén úgy látják, hogy már nemcsak a magas keresetűek, hanem a felső középosztály is egyre inkább igénybe veszi a szolgáltatásaikat. Ezért tervezik újabb rendelők, orvosok, asszisztensek és ápolók foglalkoztatását.

Különösen az utóbbi szakemberek általános hiánya azonban itt is érződik, és– mint Kiss András fogalmaz – egyértelműen tapasztalható egyfajta árverseny is a piacon, de ők nem is kizárólag a fizetésekkel, hanem egy komplex, nagyvállalati módszereket alkalmazó humánerőforrás-programmal igyekeznek megszerezni, illetve megtartani a munkaerőt. Ez éppúgy sikeresnek tűnik, mint a szervezett, átlátható és magas színvonalú ellátás.

Az említett két magánkórház elsősorban járóbeteg-ellátást és egynapos sebészeti beavatkozásokat nyújt, és ma még ugyanez igaz a millenniumi városközpontban található Duna Medical Centerre is. Jóllehet, mint Bazsó Péter főigazgató elmondta: a növekvő igények miatt három hónap után az egynapos sebészetüket intenzív terápiát is biztosító kórházzá kellett alakítani. Azóta már nagy technikai és szakmai felkészültséget igénylő műtéteket is végeznek annak ellenére, hogy a 25 ezer négyzetméteres kórházépület még nem készült el a Soroksári úton, így egyelőre csak az egyik szomszédos irodaház alsó és felső két-két szintjén csaknem két éve megnyitott szakrendelőkben és sebészeten tudják fogadni a betegeket.

A magánklinikákat gyakran vádolják azzal, hogy csak jól megtérülő, kis kockázatú ellátásokat nyújtanak, míg a nagy rizikójú, költséges ellátásokat az állami egészségügyre hagyják. Bazsó Péter szerint ez az állítás az elmúlt 10-15 évre és nem csak Magyarországra volt érvényes.

– Azokban az országokban, ahol a magán­egészségügynek nincsenek hagyományai, illetve az egészségügyi rendszer nem áttekinthetően szabályozott, a privát szektor elsősorban a hagyományosan a magánellátás körébe sorolt szakmákat gyakorolja, így például a plasztikai-esztétikai sebészetet, bőrgyógyászatot, fogászatot, szülészet-nőgyógyászatot, illetve újabban szemészetet.

Forrás: Teknős Miklós

Róbert Károly magánkórház

Nem a magánszolgáltatók választása, hogy alacsonyabb rizikójú betegekkel foglalkoznak, hanem a páciensek anyagi lehetőségei határozzák meg, hogy mit vesznek igénybe – hangsúlyozza. – Márpedig egy-egy komolyabb műtét – a diagnosztikai vizsgálatokat, a felhasznált gyógyszereket, műtéti anyagokat, az orvos és az asszisztencia bérét, a kórházi hotelszolgáltatást és az utókezelést is beleérve – több millió vagy akár több tízmillió forintba is kerülhet.

Ezt tényleg nagyon kevesen tudják megfizetni, ugyanakkor a páciensek közül mind többen gondolják úgy, hogy nincs az rendjén, hogy egyetlen fillért sem tudnak felhasználni a magánellátásban abból a pénzből, amit társadalombiztosítási járulékként befizettek. A Róbert Károly Magánkórháznak a Szinapszissal közösen végzett felmérése azt mutatta, hogy a többség azt szeretné, ha a magánegészségügyi szolgáltatásokra fordított összeg egy részét adójóváírásként vagy járulékkedvezményként visszaigényelhetnék.

Mások szerint pedig az lenne a megoldás, ha az egészségbiztosító ugyanúgy kifizetné a magánszolgáltatónak az ellátás ellenértékét, ahogyan az állami szolgáltató esetében, és a pácienseknek csak az e feletti részt kellene kifizetniük. (A Róbert Károly Magánkórház számítása szerint egy laparoszkópos miómaműtét magánkórházi költségének nagyjából a negyedét fizeti ki az állami szolgáltatóknak a tb – a különbség döntően az orvosok díjazásában van.)
Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász szerint kétszintűvé kellene tenni az egészségbiztosítást annak érdekében, hogy aki tudja, legálisan megfizethesse az emelt szintű szolgáltatásokat.

– Aki hajlandó több járulékot fizetni, kaphasson magasabb szolgáltatási csomagot, amelynek fejében magánszolgáltatónál is igénybe vehetné a számára szükséges ellátást. Ezáltal a privát praxisok nemcsak „besegítenének” a közfinanszírozott egészségügynek, mint jelenleg, hanem valódi kiegészítői lennének annak – véli.
Van, aki úgy gondolja, nem kerülhető el, hogy Nyugat-Európához hasonlóan a legjobban keresőket – ez a járulékfizetők átlagosan tíz százaléka – „kiengedjük” a magánbiztosításba. A leggazdagabb országok által fenntartott egészségügyi rendszerek sem képesek ugyanis követni azt a technológiai fejlődést, amely az egészségügyben zajlik, illetve kielégíteni az ennek nyomán kialakuló rendkívül speciális igényeket.

Csakhogy – mint egy, a témát jól ismerő forrásunk fogalmazott – „a Fidesz a 2008-as népszavazással lábon lőtte magát”, hiszen azzal, hogy anno a vizitdíj és a kórházi napidíj eltöröltetésével gyakorlatilag választást nyert, egyúttal kényszerpályára sodorta magát. Ezért sem tiltják a hálapénzt, ezért nem lépnek fel a magánbetegeiket közpénzen kivizsgáltató doktorokkal szemben, ezért nem szabályozzák egyértelműen a köz- és a magánegészségügy együttműködését, beleértve az orvosok foglalkoztatását, és ez az oka annak is, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozása csak látszólag rendezett Magyarországon. Az OECD adatai szerint Magyarországon immár az összes egészségügyi kiadás 29 százalékát zsebből fizetik a betegek, és ez az arány folyamatosan emelkedik.

A legtöbbet gyógyszerekre költünk, de ma már 37 százalékot tesz ki a magánegészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadás aránya is. A nemzeti össztermékből az egészségügyre átlagosan 9,9 százalék jut az EU-ban, míg hét százalék hazánkban. Ugyanúgy, mint Szlovákiában, csakhogy, míg északi szomszédunknál 80, nálunk csak 67 százalék a közkiadások aránya az összes egészségügyi kiadáson belül, a többit zsebből fizetik a betegek.

A Szinapszis felmérése szerint a számlát adó intézményeknél a járóbeteg-rendelésen egy-egy konzultációért vagy kisebb vizsgálatért húsz-harmincezer forintot kell fizetni. Egy lakásrendelőben, ahol a beteg nem kap számlát, már tízezer forintból is megúszható egy vizsgálat. Az ultrahang-, MRI-, CT-vizsgálatokért harminc-nyolcvanezer forintot kérnek, míg az egynapos sebészeti beavatkozások ára 100-250 ezer forint között mozog. Egy többnapos, kórházban fekvéssel járó műtét, kezelés költsége pedig félmillió forintnál kezdődik. Ugyanez a kutatás azt mutatta, hogy Magyarországon évente valamivel több, mint 139 milliárd forintot fizetnek számla ellenében a páciensek magánszolgáltatóknak, de ennél is nagyobb összeg, nagyjából 144 milliárd forint folyik be a lakásrendelők feketekasszájába.

Ehhez képest az adóhatóság a magánszolgáltatók közül eddig egyedül a plasztikai sebészeket kötelezte az on­line pénztárgép használatára, miközben például a cikk elején említett magánnőgyógyász mind­össze heti négyórás rendeléssel – 15 ezer forintos vizsgálati díjjal és betegenként átlagosan tízperces időráfordítással, valamint óránként ugyanennyi pihenőidővel számolva – 300 ezer forintot tehet zsebre adózatlanul. Jogos a kérdés: miért éri ez meg az államnak? A válasz igazán prózai. Ha kifehérítenék ezt a szférát, azzal nyilvánvalóan jelentősen csökkenne a bevételük azoknak az orvosoknak, akiket amúgy nem tud rendesen megfizetni az állam a főállásukban. Ha pedig ez a fajta fizetéskiegészítési lehetőség jelentősen beszűkülne vagy megszűnne, még többen mennének külföldre az itteninél lényegesen magasabb fizetésért.

Vagyis, ha nem nagyon piszkálja senki ezt a sötétszürke zónát, azzal a költségvetés, az orvos és a beteg is jobban jár – látszólag. Mert a helyzet az, hogy közben öles léptekkel haladunk egy kétpólusú egészségügyi ellátórendszer irányába, amely nemhogy mérsékelni, de növelni fogja a társadalmi feszültséget. Aki ugyanis megteheti, az már most is a magánellátást preferálja, míg a szerényebb anyagi helyzetűek kénytelenek azzal beérni, amit az állami ellátás nyújtani tud számukra.

Hirdetés

Kiemelt

Kósa Lajos: elgurult a gyógyszer Strasbourgban

A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság messze túlterjeszkedett minden határon, amikor Magyarországgal szemben a bangladesi menekültek ügyében ítéletet hozott.

Poszt-trauma

Újra lesújtott a genderterror

Ezúttal Amerikában.

Botka olyat kapott, hogy a fal adta a másikat

Kilövési engedély.

Bróker-ügy: Kulcsár leülte, a szocialisták megúszták

Pedig több ismert szocialista politikust is hírbe hoztak a botránnyal.

Szavazás: magyar lett az Év EP-képviselője

Már tavaly is döntős volt. Vajon ki lehet az?

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!