2017. április 28., péntek, Valéria napja
Lugas, Lugas Riport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/tudas-es-amitas-1499188/

Tudás és ámítás

Tehetségkutatók – Zentán a gyerekek mindig kéznél vannak
Az egyik diák a magyar középiskolások számára kiírt történelemverseny győztese, a másik az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen elért helyezésének köszönhetően idén nyáron Londonban Magyarországot képviseli. A harmadik a szlovákiai Oláh György Magyar Matematikai Tehetség Díjat nyerte el. Ez egyetlen év néhány kiemelkedő eredménye, amelyet nem egy hazai elitgimnázium mutat fel, hanem a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium.

A főtérről nyíló Posta utca eddig sem a posta miatt volt kötelező út a Tisza-parti városba látogatók számára, hanem az 1903–04-ben épült Tűzoltólaktanya miatt. A Lajta Béla tervei alapján született bázis a magyar szecesszió remekműve, a 18 ezres város egyik jellegzetes épülete. Pár lépésre onnan egy modern, intézményekkel telezsúfolt objektum. Itt működik a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata, és ugyanitt található a Thurzó Lajos Művelődési Központ és annak könyvtára. A felső két szintet – az egyik a tetőtér – a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium foglalja el.

Kétezer-három tavaszán a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács két új magyar középiskola létrehozásáról döntött. Befogadó településként Óbecse, Szabadka és Zenta pályázott, de Óbecse hamarosan visszalépett. Szabadkán a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium jött létre, ahol a nyelvek oktatására koncentrálnak, míg Zentán a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium alakult meg, vállalva a matematikában és a természettudományokban jeleskedők segítését.

Forrás: Teknős Miklós

A délvidéki iskola tehetségei tanáraikkal. Szabad a pálya

Az első húsz diák 2003 szeptemberében kezdte meg tanulmányait, ők 2007-ben érettségiztek. A 2008-as tanévben elindult a művészeti szakközépiskolai tagozat, amelyet 2009-ben a sport tagozat követett, de az utóbbi kezdeményezés nem vált be. Kevesen jelentkeztek, a tagozatnak helyet adó Tóthfaluba való ingázás is bonyolította a dolgokat. A városi sportélettel nem lehetett gond, hiszen Zentán született és nőtt fel a magyar labdarúgó-válogatott tagja, Nemanja Nikolics és Sterbik Árpád kézilabdakapus, aki éveken át védett a Veszprém csapatában, majd spanyol válogatottként ért el világraszóló sikereket.

– Az idei tanévet négy matematika és négy művészeti tagozatos osztály kezdte. Ezzel a két szakkal hosszú távon tartjuk a nívót, akkora a vonzerejük, hogy a Vajdaságból mindig lesz elegendő számú jelentkező – mondta Csikós Pajor Gizella, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatónője, aki tavaly júniusban vette át az intézmény vezetését. Az iskolának jelenleg 151 tanulója van, szinte az egész Vajdaságból érkeznek diákok. Az oktatás ingyenes, a kollégiumi ellátásért és az étkezésért havonta 13 ezer forintnak megfelelő összeget kell fizetni. Különböző ösztöndíjakra is lehet pályázni – így például az iskola tanárai által létrehozott InGenium Alapítvány is támogatja a legsikeresebb diákokat. Kis létszámú iskolaként mindenki ismer mindenkit, szoros személyes kapcsolatok alakulnak ki. Két olyan házaspárról is tudnak, ahol a fiú és a lány egyaránt a Bolyaiban tanult.

Az alapítók célja az volt, hogy megtalálják, felkarolják és megtartsák a szórványban élő tehetségeket. Olyanokat, akik a magyarság körében hiányszakmának számító foglalkozásokat sajátíthatnak el. Mérnököket, informatikusokat, orvosokat, angol, német, matematika és fizika szakos tanárokat szeretnének nevelni – sorolja a célokat az igazgatónő, aki a kezdetektől oktat Zentán, ráadásul három éven át a szabadkai társintézményben is tanított. Tavaly júniusban főiskolai munkáját is feladta, azóta kizárólag Zentán dolgozik. Hihetetlen élmény számára, hogy minden egyes évfolyamban legalább egy különleges tehetség felbukkan, aki magával húzza a többieket.

Az itt folyó munka minőségét mutatja, hogy már az első évfolyamból mindenkit felvettek egyetemre, és a szakmai igényesség azóta sem csökkent. Idén a 11. évfolyam érettségizik, de eddig mindössze két diákjuk nem tanult tovább. Nem szakbarbárokat képeznek, amit az is mutat, hogy a matematikai tagozatról majd minden évben ment valaki bölcsészpályára.

– Magyartanárnőnk olyan szeretettel tanítja az irodalmat, a helyesírás iránti igényességet, hogy még közülük is elvarázsol egy-két gyereket – mondja az igazgatónő, akitől megtudjuk, a lenyűgöző eredmények miatt sikk idejárni. A jó általános iskolai bizonyítvány nem elegendő, kőkemény felvételi vizsgán kell megfelelni. Minden tavasszal 120 órában készítik fel a jelentkezőket, de az iskola maga is keresi a legjobbakat. Ősszel végigjárják azokat a településeket, ahol tudják, van végzős magyar évfolyam.

Egy évtizede az érettségizők többsége a vajdasági felsőoktatási intézményekben tanult tovább, manapság a magyarországi egyetemek népszerűbbek. Néhány diákjuk Belgrádban szerzett és szerez diplomát, sokan Újvidéken, Szabadkán, Pécsen, Szegeden, Budapesten és más helyeken tanulnak. Például Londonban. A két legnépszerűbb egyértelműen Újvidék és Szeged. A Szegeden épülő lézerközpont a volt bolyaisoknak is hatalmas vonzerő. Az igazgatónő két fizika szakon végzett diákját szerette volna hazacsábítani, de nem sikerült, mert állást kaptak a lézerközpontban.

Csikós Pajor Gizella szerint könnyebben megmaradnak a szülőföldjükön azok a gyerekek, akik a középiskolát itt végezték el. Számos példa van arra, hogy a határ menti magyar középiskolák elcsábítják a tehetséges vajdasági gyerekeket. Akik a középiskolát már Magyarországon végzik, azok valószínűleg magyar felsőoktatási intézménybe mennek. Azok közül is többen maradnak a szülőföldjükön, akik az egyetemet a Vajdaságban fejezték be. Arra természetesen senkit sem kényszeríthetnek, hogy ne Szegeden, hanem Újvidéken tanuljon.

A szerbiai tanulmányi versenyek mellett magyarországi, erdélyi és felvidéki megméretéseken is megjelennek. Azért kellenek ezek a próbatételek, mert a diákok közül sokan nem megfelelően beszélik a szerb nyelvet, anyanyelvükön ugyanakkor sikeresebben szerepelnek, könnyebben átadják valódi tudásukat. Azért szeretik a bolyaisok a magyar versenyeket, mert megerősítik őket abban, hogy a tudásuk értékes és igenis versenyképes.

A képzőművészeti tagozatukon egészen különleges a felvételi: három napon keresztül napi négy iskolai órában teljesítenek feladatokat a jelentkezők grafikából, festészetből és szobrászatból, amit belső és külső szakértőik bírálnak el.

A művészeti tagozaton a gyerekek a szükséges alaptantárgyak mellett magas óraszámban tanulnak rajzolást, festészetet, grafikát, szobrászatot, művészettörténetet, restaurálást, fotózást, multimédia-ismereteket, számítógépes tervezést. Ezeket a tantárgyakat alkotó művészek oktatják. Március elején a főtéri bemutatóteremben állították ki az érettségizők munkáit. Szobrok, kisplasztikák, akvarellek, szénrajzok – megannyi értékes alkotás bizonyítja, hogy a négy év hatékonyan telt el. Nem csak a végzősök, a művésztanárok is időről időre bemutatkoznak, mint ahogy az alsóbb évfolyamok alkotásait is megtekinthetik évente egyszer az érdeklődők.
A jelenlegi épületben szűkösen, de elférnek. Könnyebb lenne az életük, ha megoldódna egy évtizedes területvita. Az udvarban legalább tíz éve ugyanis nem tudnak befejezni egy több tantermes épületet. Az építtetők annak idején elméretezték az alapot. Nyolcvan centiméteres sávban foglalták el a szomszéd telek egy elenyésző részét. Azóta húzódik az ügy, a megoldás nem látszik. Gondjaikat enyhíti, hogy hétközben az épület valamennyi tanterme az övék.

– Az új iskola mellett egy kényelmes kollégiumról is álmodunk, ahol nem négyen-öten-hatan, hanem ketten-hárman laknak egy szobában – reménykedik az igazgatónő. Munkájukat hazai és magyarországi pályázati források segítik, egyik legfőbb mecénásuk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Azt mondja, a zentaiak büszkék az eredményeikre – annak ellenére, hogy zömében nem a város gyerekei tanulnak az intézmény falai között.

A tanárok egy része egyetemen, főiskolán tanít, míg a többiek a környező középiskolák legjobbjai közül kerültek ki. Többen doktori fokozattal rendelkeznek, emellett kutatnak is. A tehetséggondozásra elegendő idő jut, hiszen míg másutt heti 18-20 óra a kötelező óraszám, addig a matematika tagozaton matematikából 12 óra, így több idő jut a felkészülésre, az irodalomkövetésre.

– Mindent meg kell tenni, hogy a saját tantárgyunk felé csábítsuk a gyerekeket. Mi, vegyészek egyszerűbb helyzetben vagyunk, mint a matematikusok, mert könnyebben elámítjuk a diákokat. Néhány kísérlettel nem várt eredményeket érhetünk el – ad magyarázatot arra Szórád Endre kémiatanár, hogy miért olyan sikeresek az intézmény diákjai az innovációs versenyeken. Az ámítás olykor meglepetéssel is jár, mert volt olyan diák, aki abban a hitben jött Zentára, hogy a kémia csak kísérletekből áll. Idővel rájött, hogy ez nem egészen így van.

A tanárok vallják, hogy a Bolyaiban dolgozni életforma, életstílus. Az iskola és a kollégium szimbiózisának óriási előnye, hogy a gyerekek mindig kéznél vannak. A munka nem ér véget az utolsó óra után, mert délután és esténként szakköröket és különböző műhelymunkákat várnak el a diákok. Szórád Endre szerint minden évfolyamban összejön néhány kiváló kémiás, akikkel lehet hasítani. Az igazán tehetséges diákok hamar „kinövik” oktatóikat, ekkor a tanárok már csak ötleteket adnak. Van, hogy egy hétre elmennek Újvidékre, Szegedre, hogy ott kísérletezzenek. Drága készülékeket az iskola nem tud megvenni, de nem is kell, ezért vannak az egyetemek. Azt mondja, a tanárok lelkesedése töretlen, egy pillanatra sem vesztik kedvüket egy versenyen megélt kudarc vagy éppen az alacsony fizetés miatt. Mára lelkes fiatalok vették át az alapítók munkáját.

Mihamarabb számítástechnikai tagozatot indítanának. A helyi önkormányzat és a Magyar Nemzeti Tanács támogatja az elképzelést, a végső döntést a tartományi és a köztársasági szervek hozzák meg. Az iskola abban bízik, hogy a számítástechnika olyan szakmákat adhat, amelyekkel könnyebb elhelyezkedni. A kérdés már csupán az, hogy hol találnak munkát.

A startvonal előtt

A moholi Szvoreny Viktor az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen elért harmadik helyének köszönhetően (vajdasági magyar fiatalként) képviselheti Magyarországot idén júliusban a London International Youth Science Forum elnevezésű nemzetközi tudományos konferencián. Viktor ivóvízből aktív szén és ioncserélő segítségével szerves anyagokat eltávolító megoldásával ért el sikert.

– Hatalmas lehetőség, hogy megismerkedhetek más országokból érkezett diákokkal, vagy éppen Nobel-díjas kutatókkal is találkozhatok, sőt neves angliai egyetemekre is ellátogatunk. Izgatottan várom az utazást, hiszen eddig Szerbián kívül csak Magyarországon jártam – mondja. Huszonhárom kilométerről azért jött Zentára, mert már általános iskolásként megismerte az iskolát, tudta, mire számíthat – egyébként is érdekelte a matematika, az informatika, a kémia.

Szögi Roland Oromról érkezett, és neki sem kellett bemutatni a gimnáziumot, hiszen a nővére is idejár. Arra számított, hogy sok lehetőséget – ezen belül sok matekórát – nyújt az iskola. Eddig mindkét várakozását teljesítette az intézmény, amely méltán lehet büszke rá. Tavaly novemberben Roland kapta meg a felvidéki matematikatanárról elnevezett Oláh György Magyar Matematikai Tehetség Díjat. Ezt az elismerést olyan Magyarországon vagy a határon túl tanuló magyar középiskolás kaphatja meg, aki az előző tanévben kiemelkedő eredményeket ért el. Roland március 25-én átveheti a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által megítélt „Felfedezettjeink, 2017” fődíját is.

Szabó Imre nyolcadikban úgy gondolta, ugyanúgy érdekli a matematika, mint a történelem és a földrajz. A történelmi versenyeken picit jobban szerepelt, de időnként úgy érezte, hogy a matek közelebb áll hozzá. Ezért választotta a Bolyait, amely neki sem volt ismeretlen, hiszen a nővére a képzőművészeti tagozatra jár.

– Az első évben én is a matekversenyekre összpontosítottam, de egyre jobban érdekelt a történelem. Ebben az évben, azaz tizedikben úgy határoztam, inkább a töriversenyekre állok rá. Talán jól döntöttem, hiszen 2016 decemberében megnyertem az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára rendezett versenyt. Erre a Kárpát-medence valamennyi magyar középiskolása jelentkezhetett. Az idén érettségiző Bencsik Blanka Bogarasról érkezett. Ő elsősorban nem a matematika miatt jött, hanem mert tudta, hogy családias a légkör, szoros barátságok szövődnek a diákok között. Nem csalódott sem a barátokban, sem a tanárokban. Eleinte a kémia kötötte le, de az utolsó évben újragondolta, hogy mi is érdekli őt, majd kikötött az informatikánál. Blanka a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára jelentkezik.

– Korábban végzett bolyaisoktól visszahallom, hogy az egyetem első évében nem lesz nehéz dolgom az itteni erős matekoktatásnak köszönhetően – mondta Blanka, aki tavaly a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács „Felfedezettjeink, 2016” fődíját nyerte el.

Szvoreny Viktor még nem tudja, mi lesz, ha nagy lesz. Az ő továbbtanulási tervei egyelőre Szegedre és Budapestre koncentrálódnak, mint ahogy Szögi Roland és Szabó Imre is erre venné az irányt a középiskola befejezése után. Szabó Imre álma, hogy történelemmel foglalkozó televíziós műsor vezetője lehessen.

 

Kiemelt

Ideges a Pentagon: Trump nem tudja megfogni Erdogant

Ezzel a címmel ismerteti a független német gazdasági-politikai portál az amerikai hadvezetés előtt álló újabb problémát.

Poszt-trauma

Verhofstadt a liberálisok utolsó reménye

Az EP liberális frakcióvezetője könyvégetést vizionált Magyarországon.

Így fonják át Soros polipjának csápjai a ballib médiát 3.

Néhány cikket ajánlunk a zászlóshajó 444.hu-ról.

Perre fel!

Január elseje után bárki perre mehet a rosszul elhelyezett KRESZ-táblák ügyében.

Egy Komáromy egy csecsen

Új hős született.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!